Interjú a főszereplővel

Az idei Ferbál sikerdarabja mögött nem kevés próba és ember munkája áll. A sok színfalak mögötti esemény immár a diákság többi tagja előtt sem lehet titok. Popp Zolival, alias Möbiusszal beszélgettünk a Fizikusokról:

- Mindenek előtt, hogyan jelöltek ki téged a főszerepre?

- Egy összejövetelen a három magyartanár, Kamp Alfréd, Bakay Beáta és Nényei Pál beszélték meg hogy melyik karakterre kit szánnak, az egyes osztályfőnökök ajánlása szerint. Ezek után osztották ki az elképzeléseik alapján rám és a többiekre a szerepeket.

- Mennyi idő alatt tudtátok összehozni a teljes előadást? Miután Nényei Pál betegsége miatt kiesett a szervezők köréből, kik segítettek a rendezésben?

- Körülbelül egy olyan másfél-két hónap alatt állt össze teljesen. A rendezést Kamp tanár úr vállalta át. Aztán pedig Nényei telefonon közvetítette az instrukciókat Noéminek. Ezek után tulajdonképpen ő át is vette a vezető szerepet.

- Mi okozott nagyobb problémát a felkészülés alatt?

- Hát leginkább ez, Nényei hiánya a próbákról. Nehéz volt a segítsége nélkül összehozni, ráadásul a darab elég hosszú volt, ez csak a végén érződött igazán. Végleges formáját pedig csak az utolsó pillanatokban érte el. Ami pedig még nehezítette a felkészülést, az a szereplők rengeteg különórája volt. Nagyon nehéz volt összeegyeztetni a próbákkal, hogy mindenki ott legyen, aki kell.

- Milyen hangulat követte a próbákat? Gondolom itt sem maradtak el a nagy viták…

- Eleinte mindenki lazára vette a dolgot… Aztán a végén persze feszült lett a hangulat, amikor már alig volt idő a Ferbálig. Émi volt a legidegesebb, mivel ő volt a rendező, neki kellett összefognia a dolgokat. Ebből alakultak ki viták, például amikor arra próbált rávenni minket, hogy tanuljuk meg végre a szövegünket.

- Neked melyik jelenet volt a kedvenced?

- A kedvencem? A kanapés jelenet, azt élveztem nagyon. Vagy nem is! A zongorás, amikor beleverem a fejét a zongorába.

- Na ezt vártam. És melyiket kellett a legtöbbször gyakorolni?

- Hát ezt, elég sokáig próbáltuk hogy élethű legyen…

- Te szerepeltél már máshol is hasonló helyzetben?

- Nem, még soha. Csak pásztorjátékban, amikor még kicsi voltam.

- Az előadás eltért az eredetitől, a tiétekben több volt a helyzetkomikum. Ti írtátok át a darabot, vagy készen kaptátok?

- Nényei Pál írta ezt meg nekünk, aszerint készült az előadás. A szereplők pedig belevittek mindent, amit csak tudtak, próbálták a legjobbat kihozni belőle, és hogy valamilyen szinten humoros is legyen.

- Afelől még sokaknak kétségeik vannak: mi volt valójában a mondanivalója a darabnak? Mire utalt a kizárólag fekete-fehér díszlet?

- Az egyik probléma épp a díszlethiány volt, ezért így oldottuk meg. A fekete-fehér a halál-élet kettősét fejezi ki. A darab pedig alapvetően arról szól, amit el is mondok a végén, hogy sokszor a leghihetetlenebb helyeken, az őrültek házában lehet csak szabad az ember. A másik lényeges dolog pedig, hogy a tudás hatalom.

Nagy Annamária