Májusi madárének

Kémény megett leszállt estve,

Eresz alatt füsti fecske

Emlékeit füstbe festve

Új fiaknak dalba szedte;

Hogy az ősszel a vízparton

- Így pendített torok-lanton -

Béka ugrott túl egy hanton,

Pedig kánya épp őt szánta

Fő fogásnak vacsorára.

Teli hassal messzi tájra

Repült volna Afrikába.

Barna kánya kárát bánva

Fecske fiak éjszakára,

Szüleiknek jót kívánva,

Édes ének álmát szőve,

Alszanak most. Levegőbe

Kánya úrnak azt üzenték,

A jövőben csőre tőre

Kicsit lassabb kétéltűre

Vadásszon vagy énekeljék,

S kemény kőbe nem ütődne,

Ha maradna halak őre.

Herceg Zsuzsi