A Mikulás hét bőre

img_0809A Ferences Gimnáziumban hagyományosan a mindenkori tizenegyedik évfolyam szervezi meg, állítja össze a Mikulás-napi ünnepségre a műsort. Idén is hasonlóképp történt, a tanhéven és a délelőtt folyamán az idősebb diákok jelmezbe öltözve szórakoztatták a kisebbeket.
Azon gondolkodva, hogy hogyan is mutathatnám majd be a több héten át tartó előkészületek és maga a „nagy nap” minden könnyét és mosolyát, felébredt bennem a kíváncsiság: vajon hány bőrt lehet lehúzni az öreg hószakállúról, az öreg ki-mit- tud programról? Mindezt persze a legpozitívabb értelemben. Mi mindent tartogat még nekünk ez az ünnepség, mivel lephetik meg a diákokat a leleményes szervezők?
A szervezőmunka minden feladatok legnehezebbike egy program előkészítése során. Az ezt kísérő fogcsikorgatások, viták, bonyodalmak viszont a minden rendezvényt megelőző szükséges rossz. Végül a csütörtök délutáni főpróbára vér és veríték, de főleg a legjobbkor meghozott kompromisszumok árán kialakult egy programterv, amelyre mindenki rábólintott.
Elsődlegesen fontos ilyenkor a szaloncukor- és krampuszkérdés lebonyolítása. Reggel a tanhéven megjelent a diák-Mikulás krampuszkísérettel – akik mind önként és dalolva bújtak bele a kisördög szerepébe és ugyanilyen lelkesen ki a nem krampusz-kompatíbilis kék köpenyeikből. A szaloncukorosztás nemes feladatát idén is az ifi mikulás és az őt kísérő krampusz hadak látták el. Bár a kezdeti lelkesedés végül alábbhagyott és a krampuszkodásra való túljelentkezés is olyan hirtelen tűnt el, mint ahogyan jött, de négy-öt leányzó mégiscsak kitartott és a pacsirtával kelve felkapaszkodtak a tanszánra, hogy rendületlenül szétosztogassák a Mikulás táskáját nyomó súlyos terhet, a 400 darab szaloncukrot.
A sok-sok tombola is napokig készült, folyt az ötletelés a jutalmakról, ezen a téren természetesen mindenki nagyon kreatív volt, komoly fejtörést okozott viszont a díjak kivitelezése. Sok együttműködéssel és kevés visszautasítással találkozva is nagyon sok energiát kivett mindenkiből, a szervezőkből és alkalmi segítőikből, de pénteken újult erővel láttak hozzá további a futkorászásnak. Abból pedig akadt bőven, hiszen az utolsó pillanatban beszúrt osztálydekorálási versenyt is értékelni kellet.
A Ki-mit- tud műsorszámok egyértelműen a háromórás program leglátogatottabb elemei. Lenyűgözők voltak a koreográfiák, megnevettetett a paródia, gyönyörködtetett a művészi kompozíció és mosolyt csaltak az arcunkra az igazán eredeti zenés formációk. A győztesek tekintetében kijelenthetjük: a tizedik évfolyam tarolt, a helyezések döntő részét elvitték. Közéjük fért fel még egy rendkívül szórakoztató komédia Milán atya osztályának előadásában.
Az ünnepi hangulat megteremtésében segítségünkre volt Ujvári „Ewing” Csaba tanár úr, és a Tanár Band, akik a szomorú esős délutánon elhozták nekünk a havazást és egy kis előkarácsonyt, mindenki, de azt kell mondanom, főleg az öreg(ebb)diákok nagy örömére. Ők, az emeletről hallgatva a karácsonyi, illetve sokkal inkább angolórákat idéző klasszikusokat nagyon jól és roppant kultúrált módon szórakoztak.
Nem aratott ekkora sikert a kemény munkával megszületett, összepecsételt, kivagdosott tombolaszámok kisorsolása, ezt az időt a legtöbben a sarki kisbolt péntek estére megmaradt péksüteménykészleteinek kifosztásával töltötték. Habár a sorsolásra meglepetésszerűen, szórakoztatónál szórakoztatóbb diákokat kértek fel, egyetlen díj nyertesének megtalálására átlagosan ötször-hatszor kellett húzniuk a mikulássapkából. Érthetetlen, hogy a cirka háromszáz számot jelentő cetlik hova tűnhettek el a nagy kavarodásban…
Ez, ha jól számolom hat különféle program, és mind egy napra jut, mindet erről a mosolygós, piros ünnepről húzzuk le. Ennyi volna? Nem. Van még egy hetedik… „bőr”.
Valójában a Mikulás ki-mit- tud egyetlen dologról szól, és ez az örömszerzés. A diákok energikusan, olykor fáradva, kitartóan és csüggedten, kéz- a-kézben, vagy épp a tömeggel szembe menve azon fáradoznak, hogy ezen a napon meglepjék valamivel a többieket. Egy program összeállítása, a szépítgetés, dekorálás, vagy egy sokat elpróbált produkció mind ebből a célból készülnek és sok lógó nyelv mellett, sok könnyes arcot látva vitákkal és nehézségekkel a hátunk mögött, ez mégis fantasztikus dolog.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Molnár Petronella, Szilágyi Melinda, és Nagy Rebeka, tizenegyedik osztályos tanulóknak, hogy kimagasló szerepet vállaltak az idei Mikulás ki-mit- tud ünnepség megszervezésében.

Kérem tekintsétek meg Andréka Domonkos és Pintér Ádám “öregdiákok” fotósorozatát az alábbi képre kattintva!

Mikulás ki mit tud
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s