Ferbál egy végzős szemével

235Ferbál – az eddigi hetedik és nyolcadik évfolyam izgalommal várta, a többiek talán az előzőekhez hasonlították, szüleink a meghatottságot próbálták leplezni, míg mi több hónap munka és szervezés után „csak” a lelkesedést és a mosolyt adtuk hozzá.

Nekem a legnagyobb élmény a közös munka utáni összeforrottság volt. Biztos vagyok benne, hogy a többiek arcán lévő mosoly teljesen őszinte volt és nem csak a szokásos színpadi vigyor. Szerintem a műsör is változatosra és színvonalasra sikerült.

A színdarab kellőképpen ötvözte a humort és a katarzist, így mind a diákoknak, mind a szülőknek érthető volt.

A néptáncban bebizonyítottuk, hogy az alig hallható zenére is tudunk kezdeni, a hatalmas lelkesedés és vidámság (és persze az időnkénti „nyomjad, Rozi!”) a közönségnek is hatalmas élmény.

A jive mosolygós vidámságával és a pöttyös szoknyákkal egy könnyed és gondtalan világba kalauzolt minket, a beleszőtt kisebb történet pedig erőltetettség nélkül volt zseniális és csak erősítette a felhőtlen hangulatot.

Bár kicsit féltünk a reakcióktól, a hip-hop kirobbanó sikert aratott. A sok gyakorlás – hiszen a tanár technikai szempontból magasra tette a lécet – meghozta gyümölcsét, így az összhatás egy laza természetesség és összhang lett, s mindezt a résztvevők is élvezték, ami még egyet dobott a hangulaton.

155A salsa a kubai életérzést közvetítette, ráadásul az egész osztály szerepelt benne, ami szerintem egységesítette az autentikus élményt, ugyanakkor a táncosok rendkívül jól átvették és közvetítették a latin táncok mozgáskultúráját és stílusát.

Mindannyian tudtuk, hogy keringőnk zenéje két pártra fogja osztani a hallgatóságot, de a koreográfia teljesen visszaadta a dallam dinamizmusát. A lányok szokásukhoz híven ragyogtak és a fiúkon sem a görcsösség, hanem az ünnepélyes délcegség látszott.

Bár a bál nagy részét az évfolyam szervezte, sokaknak tartozunk köszönettel. Köszönjük Milán atyának és osztályfőnökeinknek a szervezés koordinálását; Kamp és Nényei tanáruraknak a színdarabhoz való közreműködést; tánctanárainknak (Ágfalvy György – néptánc, Boda Krisztián – salsa, Folkmann Nóra – jive és keringő, Pető Orsolya – hip-hop) a sok türelmet; azon tanárainknak, akik lelkesítettek – vagy legalább próbáltak megérteni minket – és szombaton felügyeltek; a diákok közül a szolgálatot teljesítőknek (a 11., 10. és 9. évfolyam egyes diákjainak); a szülőknek a finom ételeket és a Malibunak az egész estés zenét és a vokálozás élményét.

Bús Dorottya

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s