Papa, ez a víz igazi?!

001221Általában azt szokták mondani, hogy rossz az, ha egy címet magyarázni kell. Azt hiszem, nekem most így kell tennem:

-Papa, ez a víz igazi? -kiáltott fel állítólag egy kisfiú, mikor először látta meg Velencét. Nem fért a fejébe, hogyan lehet az, hogy ott utcák helyett lagúnák és hidak vannak. Mi ezen az apró tényen hamar túltettük magunkat.

Máté testvér velencei utat szervezett az osztályunknak. Kilencen vágtunk neki az autópályáknak és a havas hegyeknek. Szerencsére a kiruccanás során a létszám változatlan maradt, senkit sem rabolt el közülünk az olasz maffia, nem karamboloztunk, nem haltunk éhen, nem fulladtunk a tengerbe, sőt még csak nem is fagytunk meg! (Remélem az aggódó szülők minden ötletét sikerült feljegyeznem). Tizenkét órás fárasztó út után érkeztünk a kempingbe, majd nem sokkal később áthajóztunk Velencébe, a cölöpökre épült „lagúnavárosba”.

A vaporetto (afféle komp, természetesen összehasonlíthatatlan a vácival) kellemes meglepetésként ért engem, elvégre mégiscsak egy hajó és mégiscsak a tengeren kell átkelni vele. Ehhez képest nyugodtan, békésen utaztunk, csak a be- és kiszálláskor éreztük a tenger erejét. Persze az olaszok Velencében sem hazudtolják meg magukat, a kis hajóikkal ugyanúgy száguldoznak, mint az autóikkal szoktak.

A város gyönyörű; mediterrán házak, lagúnák, macskaköves sikátorok (azokon miért nem ficamítjuk ki a bokánkat, mint Szentendrén?). A kávézóknál már ki lehet ülni az utcára, februárban hét ágra sütött ránk a Nap!

A karnevál nyitónapján rengeteg ember gyűlt össze a Szent Márk téren, délben megtörtént a hivatalos megnyitó: egy angyalnak öltözött olasz hírességet engedtek le a kilencven méter magas harangtoronyból. Minket valahogy jobban érdekelt az a férfi, aki a párkányra segítette az „angyalt”, rajta ugyanis nem volt semmiféle biztosítókötél…

A másik nagy látványosság a felvonulás volt, ahol megjelent a karnevál királyi párja személyesen, sőt Velence hét legszebb lánya, a fiúk nagy örömére. A felvonuláson-amennyiben nem állt elénk egy tollas kalapú márki- láthattunk udvarhölgyet, apácát, dámát, apródot, molnárlegényt, matrózt, lovagot.

000473A nem hivatalos jelmezek még fantáziadúsabbak voltak és sok groteszk helyzetet eredményeztek. Csak néhány példa: a király békésen iszogatott a kávézóban, a márki mobiltelefonozott, a négy évszakból csak három jelent meg. De nekünk-jóferences diákoknak (lásd a képen, illetve a decemberi számunkban)- fontos szempont volt, hogy a sok püspök és bíboros mellett maga a pápa is megjelent a rangos eseményen.

Egy kis ízelítőként: láttunk unikornist, brokkolit, szökött rabot, kalózt, skót dudást, csirkét, párducot, bohócot, angyalt, indiánt, szerzetest (nem csak Máté testvért), dínót, miért is ne…

Találkozhattunk Robin Hooddal, Elvis-szel, Pókemberrel, Chaplinnel, Csizmás Kandúrral, Harisnyás Pippivel, Zorróval, és természetesen ogrékkal. A jókedvű jelmezesek békésen álldogáltak, hogy minden vigyorgó turista lefotózhassa őket.

A karnevál azonban nem mindig volt ilyen vidám esemény, legalábbis egyeseknek. Állítólag az angyal képében egy mór embert dobtak le a toronyból, a karnevál királyának pedig tényleg minden szabad volt, de az ünnep végén nem csak jelképesen, hanem tényleg elégették a máglyán. Szerencsére az évszázadok során a velenceiek lelkülete sokat finomodott, és a karnevál ma már tényleg csak a szórakozásról szól. A város ilyenkor megtelik turistákkal, maszkárusokkal, arcfestőkkel (akik között magyarok is akadnak) és legfőképpen színekkel. Karnevál idején kivirul az egész város, nem csak azért, mert melegen süt a Nap, hanem azért is, mert színes ruhákba bújt emberek tömege hömpölyög az utcákon, a konfettiesőről nem is beszélve…

Azért van mit tanulnunk az olaszoktól, az első és legfontosabb a jókedvük. A sok Giorgo meg Diego mosolyog, miközben a kávéját kevergeti, és énekelve jár az utcán. Nem egy elkallódott operatehetséget fedeztünk így föl!

Az olaszok nem izgulnak semmin, nem bonyolítják túl a dolgokat, mégis minden sikerül nekik. Az is köztudott, hogy nem a pontosság emberei.

Ha a többit még tanulnom is kell, a késésben már olasznak számítok…

Tamási Rebeka

A FOTÓKAT AZ ALÁBBI KÉPRE KATTINTVA NÉZHETITEK MEG!

Velencei karnevál
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s