Március 15. akkor és most

to221zh97070a1848. február 23-án Párizsban százezer ember kelt fel a gyűlölt király, Lajos Fülöp százezer katonája ellen. Európa lőporos hordó, hát most Párizs szikrát vet belé. Dublintól Varsóig mindenütt megmozdultak a nemzeti szabadságot és társadalmi haladást követelő erők. És Magyarország? „Édes Laczim! Megérkezett a Messiás, mely a népeket a zsarnokok marcangoló körmei közül kiszabadítandja. Nem Betlehem, hanem Párizs, a dicső annak születéshelye. Ez a mi örömünk, a mi diadalmunk.” Ezt Perczel Mór írta levelében Madarász Lászlónak a pozsonyi országgyűlésre. És Kossuth ezen az országgyűlésen március 1-én megkapva a párizsi hírt, tudta, itt az alkalom, mely egy évszádban egyszer ha adódik.

„Reménylem, hogy az országgyűlés a mindennapiság parányi politikájából, mely a mostani nagy dolgokkal összehangzásban nincs, a kornak s azon igényeknek érzetére emelkedni fog, mellyel az országgyűlés iránt a nemzet viseltetik.” Szavait pedig a feszült csend után kitörő taps, kiáltások és éljenzés fogadta. Ezután még magában megjegyezte: „Elkezdtük. Már nincs az földi hatalom, nincs az az istenség, ki megállíthatná a nemzetet.”

És valóban nem is volt. Az Ellenzéki Kör megvitatva március 4-én Kossuth Felirati Javaslatát, de csonkának ítéli sajtószabadság hiánya miatt, ezért Irinyi József megírja a híres Tizenkét pontot, amely jóval radikálisabb már. Ezt követően március 14-én jutott el a bécsi forradalom híre Pestre. És ezen a március 14-én mondta ki Vasvári Pál azokat a szavakat, amelyeket türelmetlenül várt már a nemzet: „Egész Európa tengere forr, és a népek újjászületésének meg kell történnie! Jaj a nemzetnek, amely még most is közönnyel tudna tekinteni a nagyszerű világeseményekre. Azt én öngyilkossággal vádolnám…”

pilvax01A március 14-i szavakat 15-én tettek követték. Korán reggel Petőfi maga mellé vette a Pilvax-kör ifjú vezérkarát. Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal” siettek a Pilvaxba, Jókai a kiáltványt olvasta fel – „én nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott” – olvasható Petőfi naplójában. Eztán reggel fél 9 tájban egy csoport fiatalember lépett ki a Pilvax Kávéházból és indult el sietősen, rendezetlen menetben a közeli egyetem felé. Arcukba havas esőt vert a szél.

Hányan voltak? Negyvenen? Nyolcvanan? Nem tudjuk pontosan. Annyi biztos, hogy kevesen. Elenyésző szám a százezres nagyvárosban. Maroknyi fegyvertelen csapat a Pesten állomásozó hétezer császári katonával, a budai vár ágyúival szemben.

A szakadó eső dacára az orvosi egyetem udvarában Jókai ismét felolvasta a kiáltványt. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. „Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz ment a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekvő sereg.” Tizenegy óra lehetett. Kossuthék hajója útban volt Bécs felé.

Budán a Helytartótanács méltóságai – mindent tudtak, kémeik reggel óta egymást váltva jelentették az ifjúság mozdulatait – riadtan tanácskoztak. Zichy Ferenc gróf ellenezte, hogy Petőfiéket most fegyveres erővel elfogni próbálják. Ehhez már kevés a Pest-Budán állomásozó katonaság. A Vármegyeházán, a Pilvax szomszédságában, Nyári Pál alispán reggel még a vállát rándította, mikor a csoport indulását jelentették neki. „Gyerekes dolog – dörmögte. – Elmossa az eső.” 11-kor, mikor a nyomda előtt sereglő ezer emberről kapta a hírt, már elgondolkodott.

Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk – olvassuk tovább Petőfi naplójában -, oda mentünk…, hogy a sajtót lefoglaljuk. Megtettük ezt a nép nevében, s a Tizenkét pontot és Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kint lelkesítő beszédeket tartottak… Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta.”

c5qypxn_thumbl„Délután háromra gyűlést hirdettünk a Múzeum terére, s a sokaság eloszlott.” Majd „a szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt a Múzeum elé. A szabad téren, szabad ég alatt vész előtt zúgó tengernek látszék felülről a nép.” Ez a tömeg már elegendő volt ahhoz, hogy akaratát rákényszerítse a hatalom kisebb központjára, a pesti Városházára, így a polgármester aláírta a 12 pontot és fölmutatta a sokaságnak. „Óriási kitörése a lelkesedésnek!… Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön… körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlenegy ijedt arcot sem láttam… minden ajkon kiáltás: Fegyvert! Fegyvert! … Budára, Budára! … a Helytartótanácshoz! … Budára!” Ez volt a forradalom következő logikus lépése. Így kellett cselekedni.

„A nagyméltóságú Helytartótanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott, és ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránti rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt.” A nép diadalmenetben hozta Pestre a jobbágyfelszabadítás apostolát, Táncsics Mihályt.

A Nemzeti Színházban este az eddig betiltott Bánk bán előadásra készültek. A Városháza tanácstermében pedig megkezdte munkáját a forradalom vezető szerve, a Közbátorsági Választmány, hogy a további teendőket megbeszéljék. Az első ez volt: felfegyverezni a népet, az ifjúságot. S szétküldött nyomtatványok útján tudatni az országgal a pesti forradalom diadalát.

Igen egy ilyen mozgalmas, diadalmas nappal kezdődött minden,és az országnak ma is érdeke, hogy minden napunkra úgy tekintsünk, mintha egy új március 15. lenne. Egyet értek Eperjes Károllyal abban, hogy ha 1848-ban forradalomra volt szükség, akkor ma még inkább arra van. Csakhogy ezt a mindennapi forradalmat nem lőfegyverrel felvonuló tömegeknek kell megvívnia. Itt egy sokkal nagyobb „fegyvert” kell bevetnünk, a lélek fegyverét. Ez pedig nem más, mint az imádság, mely bárki számára elérhető eszköz. Az imádság, melyet mondjunk akár egyedül, akár másokkal együtt, nem a kimondott szó, hanem a mögötte rejlő lélek által kapcsol össze minket egy céllal.

029

Legyen a mi harcunk csendes, kiáltsunk szabadság helyett hitért, hogy bőszült embertömeg helyett imádságban összeforrott közösség legyünk. Akkor tettre volt szükség, ma imádságra van. Így indítsunk harcot nagy magyarjaink példájára a magyar lélekért. Szem előtt tartva a Szent István által kijelölt magyar mottót: „Ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk?”

Herceg Zsuzsi

FOTÓINK MEGTEKINTHETŐK A KÉPRE KATTINTVA!

Március 15-e Eperjes Károllyal


Felhasznált irodalom:

  • Szincsák Tibor: Történelmi kronológia
  • Kertész Erzsébet: Teleki Blanka
  • Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848-49
  • Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s