Egy tanáromat kérdeztem

buza1

Búza Tímea, diplomás színésznő, az EMA média iskola beszédtanára. Egy délelőtt sikerült elcsípni tíz percre két óra között- az élet nem áll meg- hogy kicsit beszélgessünk róla, a színész mesterségről, és az addig vezető göröngyös útról.


Hogyan kerültél színészi pályára?

Hát nagyjából úgy hogy felvételiztem a színművészeti egyetemre. (nevet) De nem vettek fel első próbálkozásra, ekkor úgy döntöttem, hogy elmegyek tanítói pályára. Fel is vettek a tanítóképzőbe, ami végülis nem volt álmaim netovábbja, de mégis elkezdtem. Magamban viszont valahogy éreztem, hogy nekem biztosan színésznek kell lennem.

Ez mikor körvonalazódott?

Olyan 18 éves voltam ekkor, de egészen kicsi koromtól kezdve úgy éreztem, hogy színésznő szeretnék lenni. A családnak mindenféléket mondtam, hogy idegenvezető, cukrász vagy építész szeretnék lenni, mivel apukám építész, és azt szerette volna, ha én is a műszaki pályát választom. Mindenféle szakmákat kitaláltam, olyan foglalkozásokat, amelyeknek amúgy semmi közük a színészethez. De már az általános- és középiskolában is kiderült hogy szeretek színpadon lenni. Kerestem azokat a helyzeteket, amik valahogy a színpad felé vagy a szereplés felé tereltek. Már az iskolában is. Igazából szorongós kislány voltam én picinek ettől függetlenül, de valahogy színpadon mindig meg tudtam mutatkozni, és felszabadultabbnak éreztem magam. Akkor nem nagyon értettem, hogy rengeteg ember előtt könnyebben megnyilvánulok, mint kettő, három, vagy az osztály előtt. Aztán végül harmadik ízben felvettek az egyetemre, és 1999 júniusában le is diplomáztam. A tanítást is nyilván akkor hagytam ott.

A családod és az ismerőseid melletted álltak ez alatt? Segítettek neked?

Nem. Nekem igazából a szűkcsalád nagyon hitetlen volt a témában. Mivel nekünk távoli rokonként ott lebeg Páger Antal neve, semmiképp nem szerették volna, hogy színészi pályára lépjek, mert pontosan tudták, milyen nehéz és hogy milyen buktatói és velejárói vannak ennek a hivatásnak. Nem nagyon örült neki senki, pláne hogy elég rémtörténetet hallottak arról, hogy azok a nők mik, akik színésznőnek vagy táncosnőnek mennek. De ilyen bíztatással végülis mégiscsak a pályán maradtam.

Filmes produkciókban is szerepeltél már?

Szerepeltem, igen. Elmentem külföldre három évvel ezelőtt, ezért nem nagyon vagyok a vérkeringésben jelenleg. Kinn játszottam határon túli színházaknál Bukarestben, Kolozsváron, Újvidéken, Délvidéken is és vendégszerepeltem Németországban, Franciaországban előadásokban. De filmet is csináltam, volt kisebb szerepem a Születésnap c. filmben, amit Fazekas Csaba rendezett. Egy nagy játékfilm volt úgy három éve, ebben egy ápolónőt alakítottam. Gródy Dianával is forgattam már kétízben, de három éve én semmilyen filmben nem játszom, és két éve már színházi szerepem sincs, tanítok én, mint tudjuk. Akármiben nem szívesen mennék már vissza, meg nehéz is a visszatérés színpadra, pláne hogy tényleg sokat tanítok, meg gyereket is nevelek.

Kiknek ajánlod ezt a média iskolát?

Azoknak ajánlom, akiknek nem született meg konkrétan terv és életcél a fejében még. Aki pontosan tudja hogy ő operatőr lesz, az direkt olyan iskolát válasszon, ahol feltétlenül főleg vágással, operatőri-, filmes munkákkal foglalkoznak. Aki úgy döntött, aki már érzi hogy ő mindenképpen csak a színházat választja, az ne média iskolába jöjjön. Annak ajánlom aki nem tudja még, tapogatózik, puhatolózik, szeretne megtudni a rádiózásról is egy picit, a filmről is, a kameráról, a vágásról, a színházról, hogy hogyan kell egy színésznek majd beszélnie, hogy hogyan mutathatok meg egy jelenetet az életből.

Mit üzensz azoknak, akik hasonló pályára készülnek?

Azt hogy ne nézzenek sorozatokat, vagy ha néznek, akkor a klinikát nézzék, vagy olasz filmet/sorozatot vagy német sorozatot. Semmiképp ne mexikóit, meg ezeket a szappanoperákat, és ne a magyarokat. Az tilos, ha komolyan akar a pályára kerülni, és művészetet akar. Mert ha csak iparosként akar dolgozni, akkor nézze. De ha művészetre vágyik, arra hogy ő is tudjon adni és kapni a színháztól, akkor sorozatot tilos és iszonyatos kitartás kell. Nagyon-nagyon szívósnak kell lenni, és szorgalmasnak. És mindig mosolyogni kell…még ha fáj, akkor is.

Miből derül ki ha valakinek van tehetsége a színjátszáshoz?

Abból, abból is hogyha a zavarát természetesen…vagy igazából nem is leplezi. Van, aki folyamatosan leplezi, megjátszással áll ki a színpadra és úgy adja elő a mondandóját, hogy valahogy érzem hogy az a fiatal nem az az ember, aki szerepel, mint aki az előbb kiállt elém, hanem két teljesen különböző ember. Aki a zavarát nem leplezi, nem akarja eljátszani másképpen a helyzetet, hanem önmaga, és felvállalja azt hogy zavarban van, azt már vehetjük tehetségnek, vagy egy hajlamnak hogy alkalmas erre.

Munkádon kívül mennyi időd jut másra, pihenni? Mivel töltöd?

Nem sok… de azért szakítok rá. Csak most már hétvégén nincs, legfeljebb hétköznap. Mivel töltöm? Olvasással. Mostanában meg például komolyzenét hallgatok és különböző nagy festőknek az albumait olvasom, ami nagy kikapcsolódás nekem.

Van kedvenced is?

Van, Manet. Akinek olyan a színvilága, ami megnyugtat, és ezért kikapcsol. Elvisz a természetbe, még ha nem is vagyok természet közelben, akkor is úgy érzem, mintha ott lennék.

Az Budapesten sokat ér.

Igen, ez így van. (nevet) Jaj, de mennem kell, elkésem az órámról…

Nagy Annamária

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s