Játsszunk most együtt!

Valamiért a Sportnappal kapcsolatban nekem Halász Judit egyik dalszövege jut eszembe, amit bár óvodás koromban hallottam utoljára, most valahonnan az agyam mélyéről előjött. Biztos sokan ismerik:

Nem hívott senki, magamtól jöttem én
Színezüst vonattal keresztül hét megyén
//:Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek.://

Nem várt rám senki és mégis itt vagyok
Hétmérföldes csizmám sarka elkopott. //:R://

Nem érkezett hozzám gépelt üzenet
Nem kért fel senki, hogy daloljak neked. //:R://

Ne kérdezd tőlem, hogy meddig maradhatok
A játék vége előttem is titok. //:R://

És hogy miért éppen ez a szöveg jutott eszembe? Azért, mert szerintem ez mindenképp illik erre az egész iskolát megmozgató szombati eseményre, amelyen utoljára vehettem részt. Együtt játszottunk, az idei tizenegyediknek csak eddig lehetett.

Persze nekünk ez kötelező tanítási nap volt, így nem kellett rá meghívó, csak értesítő papír, amit a mi osztályunk (11/B) sikeresen nem olvasott el. Így bár a fiúk a főzőverseny keretében igen finom gulyást főztek nekünk, nem tudtuk miből megenni. Szerencsénkre néhányan megszántak minket pár tányérral és igencsak közösség építő módon szó szerint egy tányérból ettünk.

Mi, a rendezvényt szervező tizenegyedikesek lévén, ha nem is „színezüst vonattal”, hanem csak buszokkal már 9 óra magasságában a helyszínül szolgáló Csobánkára érkeztünk. Ettől kezdve előkészítve az állomásokat vártuk a többieket, hogy az elméletben érdekes és jól működő feladatainkat leteszteljük rajtuk.

Ki biciklin, ki az úton, de mindenki „hétmérföldes csizmájának sarkát koptatva” meg is érkezett és 11 óra körül kezdetét vette a vetélkedés. Minden osztály öt csoportra oszlott szét, hogy így képviselje az osztályt a sport, az IQ, a hagyományőrzés, a természetjárás és az idén újításnak számító főzés kategóriákban. (Mely utóbbi számomra a vártnál jobban „sült”– vagy inkább főtt- el, hisz én nem tudok róla, hogy bárhol kifejezetten ehetetlen ebédet főztek volna. Ehhez azért hozzájárul a konyhásnénik előre elkészített pörkölt alapja, amit ezúton köszönünk.)

Ötlethiányra azért idén sem panaszkodhattunk. Volt kürtőskalácssütés, korondi mintájú tányérfestés pl. a hagyományőrzésen, mivel itt idén Erdély-tájegységre építették az állomások feladatait. Sporton úgy hírlik a különféle sportágakból kiemelkedett a lovaglás. Természetjáráson Ottó tanár úr fémdetektorának és saját lényének közreműködésével lehetett kincset keresni, vagy éppen a patakba kötélen leereszkedve hungarocellt halászni. És sok állomáson a gépelt menetlevélen plusz ponttal távozott az a csapat, akik daloltak nekünk.

A tizenegyedik évfolyam nevében köszönöm az eredményes és többnyire kitartó részvételt, valamint azt, hogy a közösen megálmodott elképzeléseinket nyitottan fogatták a résztvevők, még úgyis hogy az ő reakciójuk a feladatokra és ezáltal a „játék vége előttünk is titok” volt.

Mindent összevetve azt hiszem elég jól sikerült ez a nap, beleértve a kötelező jellegét is. Jórészt pozitív emlékek maradnak bennem az iskolai sportnapok eddigi történetéről, melyet 2007-ben kezdtünk el írni, de remélhetőleg még van hátra néhány fejezete.

Herceg Zsuzsi

AZ ÁPRILIS 4-I FOCIKUPA KÉPEI

Focikupa
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s