Menetel a Koeman gárda

20090401-maltaellenEszem ágába sincs az olvasó labdarúgásról alkotott véleményét befolyásolni (pláne, ha magyar fociról van szó), én csupán, mint a Hírbarát frissen igazolt szerkesztője, azt a feladatot kaptam, hogy lendítsem fel eme nagyszabású oldal sportrovatát. És ha sport, akkor miért ne foci? És ha foci, akkor miért ne magyar foci?
Végeztem egy kisebb felmérést, csak úgy poénból megkérdeztem embereket, hogy mi a véleményük a magyar fociról. Minden gondolkodás nélkül rávágták, hogy sz*r. Minden bizonnyal elkaphattak egy REAC – Vasas NB1-es „rangadót”, mely tényleg elkeserítő látványt tud nyújtani. Hogy miért? Nem ritka, hogy 200-nál is kevesebb kiégett drukker próbál kétségbeesetten hangulatot varázsolni az 50-es évekből itt felejtett, rozsdásodó állószektoros stadionban inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nem is beszélve a siralmas, fantáziátlan játékról, melyet elnézve a gyanútlan néző felteszi a kérdést magában: ezért ők még pénzt is kapnak? Hol van az Aranycsapat? Hol vannak már a híres kettős rangadók, amikor a négy nagy budapesti csapat mérkőzött meg egymással a Népstadionban 70 ezer néző előtt? A válasz: sehol. Ennek vége.
1990 után egy új korszak indult a magyar labdarúgás történetében, egy olyan korszak, ahol átrendeződtek az értékek, így a sport vajmi kevés állami támogatást kap. Ez még nem is lenne olyan hatalmas probléma, sajnos egyes klubok hatalmas adóssága miatt külföldi befektetők nem látnak fantáziát, jövőt a magyar labdarúgásban. Ezért tartunk tart ilyen alacsony színvonalon és így kell versenyben maradni az európai top-ligákkal, ez irgalmatlan nehéz feladat és sajnos ismét beigazolódni látszik, hogy pénz nélkül nincs sport.
csapatTúlságosan elkalandoztam… nekem nem a magyar labdarúgást kellene temetnem, hanem megtalálni a fényt az alagút végén. Nem szabad ilyen gyorsan elítélni az itthoni focit, ezért úgy gondoltam itt az ideje, hogy kicsit elmélyedjünk a színfalak mögött történő eseményekben. A magyar válogatott az egyetlen esélyünk, hogy kilábaljunk ebből a sok-sok méter mély gödörből és visszaállítsuk a magyar futball jó hírét. Mert tényleg volt olyan. És lesz is. A jelenlegi csapat tagjai szinte mind külföldi csapatoknál játszanak, ahol megfelelő kondícióban tartják őket. Kinn egészen más a helyzet, hatalmas a tempó és nagy tapasztalatokat lehet szerezni. Gyakran érzem azt, hogy 10 millió emberből én egyedül hiszek a feltámadásban, hiszen a nemzeti válogatott az elmúlt években inkább okozott csalódást, mint örömöt nekünk. Talán amikor kikaptunk attól a Máltától 2-1-re, aki azelőtt nem nyert 15 éve mérkőzést, akkor betelt a pohár. Szükség volt a változásra. Hosszas bizonytalanság után egy holland szakember állt a csapat élére, Ervin Koeman, akit eleinte valószínűleg csak a pénz motivált, meg esetleg az, hogy addig munkanélküli edzőként tengette életét. Szerencsétlen tag a világhírű edző, Ronald Koeman öccse, aki olyan nagy csapatoknál fordult meg, mint a Barcelona, PSV, Ajax, Valencia, így Ervinnek egész életében bátyja árnyékában kell élnie. Sebaj, elmondhatja magáról, hogy 2008-tól a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Két viszonylag sikeres edzőmeccs után (3-2 a görögök ellen, 1-1 a horvátok ellen) vághattunk neki a 2010-es világbajnoki selejtezőnek, ahol is az 1. csoportba sorsoltak minket. Nem kisebb csapatokkal kerültünk össze, mint Dánia, Portugália, Svédország, az alsó szekcióból pedig Albánia és Málta várt ránk. Jelenleg túl vagyunk a selejtező mérkőzések több mint a felén és a magyar válogatott szereplése hatalmas meglepetés, ugyanis második helyen állunk a csoportban Dánia mögött. Nem igazán mélyednék el a meccselemzésekbe, de a látottak alapján elmondható, hogy egy teljesen más felfogású csapat lépett pályára az elmúlt hónapokban, mint azelőtt bármikor. Meglepően szervezett, támadó szellemű játékot mutatnak és ennek meg is van az eredménye, az eddigi hat mérkőzésből négyet megnyertünk és egy döntetlent értünk el. Talán annak is köszönhető, hogy a magyar válogatott ilyen előnyös pozícióból várja az őszi meccseket, hogy az úgymond „nagy” csapatok nem tudnak mit kezdeni egymással, folyamatosak a körbeverések. Egy biztos. Ősszel pokoli nehéz meccseket játszik a csapat Portugália ellen otthon és idegenben, Dánia ellen idegenben és Svédország ellen itthon.
erwin-koeman5ashxKorai még az öröm, a Koeman-gárda még nem hajtott végre bravúrt, csupán a kötelező meccseket hozta (ami már önmagában is szokatlan), ám ez is elég ahhoz, hogy a magyar ember újra kilátogasson egy világbajnoki selejtező mérkőzésre a Puskás stadionba. Igen emberek… rég láttam olyat, hogy két nappal a meccs előtt a jegypénztárakra ki legyen írva, hogy Elfogytak a jegyek!, vagy Tickets sold out!. Bizony 35000 ember kinn volt a legutóbbi mérkőzésen és hihetetlen hangulatot teremtettünk az „arénában”. Véleményem szerint a hülyének is megéri a jegy, hiszen az Magyar Labdarúgó Szövetség végső elkeseredésében a jegyárakat egy pizza árára csökkentette és ez oly jól sikerült, hogy nem is tervezik a szokásos 3500-9000 Ft-os árakat visszaállítani. nevtelenReméljük… Ha belegondolunk szánalmas dolog az, hogy akár 60000-en is lehettünk volna, ám az UEFA a stadion felső tribünét életveszélyesnek nyilvánította és lezártatta. (Amikor éppen az elefántcsontparti stadion tragédiára emlékeztünk egy perces néma csenddel, bizony az én fejemben is megfordult, mi lenne, ha rám szakadna a fél Puskás stadion.) Mindenesetre öröm volt végigmenni Budapest utcáin órákkal a mérkőzés előtt (Magyarország-Málta 3-0), az egész város tele volt piros-fehér-zöld emberekkel, érkeztek a távolsági buszok/vonatok egészen lehetetlen kis falukból, megjegyezném azt img_70881is, hogy élmény ilyenkor metrón utazni. De tényleg! Ismét bebizonyosodott, hogy a szurkolóknak eredmények kellenek, és ezeket az eredményeket most megkapták. Jól teljesít a magyar válogatott és hosszú évek után ismét elmondhatja magáról, hogy van esélye kijutni világbajnokságra, ami utoljára 1986-ban sikerült.
Legközelebb augusztus 12-én láthatjuk a csapatot játszani, amikor is Románia ellen lépünk pályára „barátságos” meccs alkalmával (magunk közt szólva ez az év vicce). Érdemes lesz kilátogatni a stadionba. Ami pedig a selejtezőt illeti, szükségünk van a bravúrra, bármilyen lehetetlennek tűnik, Portugália ellen legalább egy döntetlent össze kéne kaparni, Svédországot pedig meg kell verni itthon. Nincs mese…

Maklári Tamás

Reklámok

Egy hozzászólás

  1. Remek cikk lett, gratulálok! Olvastam más “nevesebb” magyar blog-írókat, mint például Szöllősi György bejegyzéseit, de igencsak leértékeli a válogatott szereplését. Én is tudom, hogy nem kell túlértékelni a győzelmeket, de a szurkoló azért van, hogy higgyen a csapatában.

    Még egyszer gratulálok, várom a további írásaidat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s