Mindenáron Euro?

Az európai közös pénznem bevezetésétől már hosszú évek óta mindig 4 évnyi távolságra vagyunk lemaradva. Mi ennek az oka? Mik a csatlakozás feltételei? Mik az előnyei-hátrányai a túl gyors, illetve túl lassú bevezetésének? Erről az érdekes gazdasági témáról fogadjátok szeretettel Kádár Kristóf cikkét:

A közös valuta előnyei és hátrányai

Út az Euro felé

Az euró története 1957-re nyúlik vissza. Rómában megalakult az Európai Gazdasági Közösség. A résztvevő országok gazdasági együttműködést, közös piac létrehozását tűzték ki célul.

1970-ben a­ Pierre Werner luxemburgi miniszterelnökről elnevezett ­ Werner-terv ütemtervet fogalmazott meg egy európai monetáris unió létrehozására 1980 körül. Először a tagállamok valutáinak egymással szembeni lebegtetési sávját szűkítették volna, majd közös valutát vezettek volna be. A figyelem akkor irányult egy egységes pénzrendszer felé, amikor a Bretton-Woods-i árfolyamrendszer összeomlott, az USA fizetési mérlege problémákkal küzdött, az 1973-as olajválság egyre mélyült, gazdasági válságok következtek, az árfolyamok ingadozása nem csökkent. Az ingadozások sávját szűkíteni kellett, a cél pedig ennek felszámolása lett. A nyolcvanas években tűzték ki célul a közös piac 1993-as megvalósítását, amely biztosítja az áruk, a tőke és a személyek szabad áramlását. Ennek egyik alapja a közös valuta bevezetése. Az euró létrejöttében gazdasági és pénzügyi szempontokon kívül politikai okok is szerepet játszottak. A cél a háborús konfliktusok elkerülése volt, és hogy ne ismétlődjön meg az 1929­33-as világválsághoz hasonló gazdasági, pénzügyi krízis. 1991-ben elhatározták a központi bank létrehozását és a közös valuta 1999-es bevezetését. A Gazdasági és Monetáris Unió megteremtését a Delors-jelentés tűzte ki célul 1989-ben. (Delors volt a bizottság akkori elnöke.) A jelentés alapjaiban a Werner-tervből indult ki: legfontosabb cél a tagállamok valutáinak konvertibilitása és átválthatósága. A terv a megvalósítás határidejét 2002. július 1.-ben jelölte meg. A hozzá vezető utat az 1992. február 7-én Maastrichtban (Hollandia) aláírt, az európai integráció elmélyítéséről szóló szerződés jelentette. Ez törvényi szintre emelte a monetáris unió létrehozását, a közös valuta feltételeit. Az európai integrációs struktúra a szerződésben az Európai Unió (EU) nevet kapta.

A Gazdasági és Monetáris Uniónak több szakaszát különíthetjük el. Az első szakasz 1990 júliusától 1994. január 1-jéig tartott. Ez időszak alatt a belső határok nélküli egységes piac, a nemzeti programok kidolgozása és a jegybankok közötti együttműködés szorosabbá tétele volt a fő cél. A tagállamoknak közösen kell a monetáris unió egészére vonatkozó egységes monetáris és árfolyam-politikát alkalmazni, amelyhez a közös pénz használata járul. Ennek meghatározása és végrehajtása egy nemzetek feletti intézmény, egy európai jegybank feladata, a nemzeti jegybankok függetlenségének biztosítása mellett.

A második szakaszban kidolgozták a közös pénzre vonatkozó jogi, technikai, logisztikai és szervezési feladatokat, a bevezetéshez szükséges ütemtervet.

1995 decemberében az Európa Tanács madridi ülésén határozott a közös fizetőeszköz bevezetésének ütemtervéről és a pénz nevéről. Az euró elnevezés mellett szól, hogy a név az övezet valamennyi hivatalos nyelvén azonos, könnyen kiejthető és Európát szimbolizálja. 1998 májusában az Európa Tanács döntött, mely tagállamok vezethetik be az eurót. Felállították az Európai Központi Bankot. Székhelye: Frankfurt am Main (Németország).

Az euró bevezetése

1999-től számíthatjuk a harmadik szakaszt, a közös pénz, az euró létrejöttét, az euró és a nemzeti valuták közötti visszavonhatatlan átváltási arány rögzítését, és a tizenkét tagállam egységes monetáris árfolyam-politikájának létrehozását. 1999-től 2002. január 1-jéig az euró még nem készpénz, hanem bankszámlapénz. Az utolsó szakaszban mind a készpénz, mind a bankszámlaforgalom áttért euróra. 2002. január 1. és február 28. között zárult le az az átmeneti szakasz, amikor még az egyes országok megtarthatták az euró mellett saját nemzeti fizetőeszközüket. A nemzeti bankjegyek és érmék kivonásának határideje legkésőbb 2002. július 1. volt. Az euróra történő átváltással a nemzeti pénzrendszerek bizonyos értelemben megszűntek, hiszen csak a fémpénzek hátoldali ábrája utal a nemzeti jellegre. Az egykor szigorúan őrzött és ellenőrzött királyi felségjog egy egészen kis része marad a tagállamok hatáskörében. Első körben 11 EU-tagállam vezette be az eurót: Ausztria, Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Írország, Spanyolország, Portugália, Finnország és Olaszország. Ezután Görögország, mikor sikerült teljesítenie a feltételeket. Nagy-Britannia és Svédország élt a kimaradási jogával, hiszen nekik hátrány lett volna a meglévő erős valutájukat a jóval gyengébb euróra cserélni. Dánia népszavazáson döntött a nem mellett. Eurót használ még a fentieken kívül Andorra, továbbá a tagállamokhoz tartozó európai és Európán kívüli területek, úgymint: Azori-szigetek, Kanári-szigetek, Francia Guyana, Guadeloupe, Madeira, Martiniqul, Mayotte, Réunion, Saint Pierre és Miquelon. Ezek a területek az euró bankjegyek térképet ábrázoló oldalán fel vannak tüntetve.

A közös valuta és a tőkepiaci integráció előnyei

Az euró hatása, illetve befolyása az európai pénzügyi rendszerre abban mérhető, hogy milyen mértékben járult hozzá azok fejlődésének elősegítéséhez, hogyan segítette az intézmények és a teljesítmények erősödését. Az tény, hogy az euró bevezetése utáni összeurópai piac jóval nagyobb, mint a bevezetés előtt a nemzeti piacok összessége.

Ha a hitelezők szemszögéből vizsgáljuk a dolgot, láthatjuk, hogy már az euró bevezetése előtti szakaszban csökkent a valuta- és árfolyamkockázat. A bankok és a befektetők kezdték az egyes kibocsátók, hitelfelvevők kockázatát vizsgálni ahelyett, hogy a kibocsátó országok kockázati tényezőit elemezték volna. Ennek következtében kialakítottak egy olyan kockázatelemző kultúrát, amely sokkal jobban alkalmas egy határon átnyúló portfolió létrehozására és menedzselésére. A hitelfelvevők szemszögéből nézve az Európai Monetáris Unió megnövelte a piaci finanszírozási módszerek népszerűségét, ezzel is elősegítve, hogy a hitelfelvevők egy jóval szélesebb, nemzetközi körből meríthessenek tőkét. Az új feltételek változásra kényszerítették a pénzintézeteket is: a legjelentősebb stratégiai cél az lett, hogy az adott intézmény összeurópai szinten jelenjen meg az ügyfelek és a konkurencia előtt. A piaci szegmentáltságból adódó előnyök rohamosan fogytak.

Az euró bevezetésének további fontos előnye volt, hogy rávilágított az intézményrendszer elégtelenségeire, illetve egyes üzleti területek esetében arra, hogy a túlzott versengés akadálya lehet a maximális haszon kinyerésének. Az euró bevezetése ráébresztette a tagállamokat, hogy az eltérő nemzeti hagyományokból adódó inkonzisztens jogi szabályozási rendszer, a piaci infrastruktúrák és gyakorlatok tarthatatlanok, illetve arra, hogy egy jelentős mértékű harmonizációnak kell bekövetkeznie. Az Európai Unió jövőjét, világgazdasági és világpolitikai szerepét illetően rettentően fontos, hogy a nemzetközi piacon a közös európai valuta a dollár és a yen eredményes versenytársaként legyen jelen. Ezzel nemcsak nő az EU monetáris szuverenitása, függetlensége és ezzel együtt stabilitása is, de gazdasági, politikai befolyása is emelkedik. A közös pénz olyan egészséges és egységes gazdasági környezetet teremtett, amely összességében nagyobb lendületet adott a növekedésnek, és javította a foglalkoztatási arányt is.

A közös pénz legnagyobb előnyének mégis az ún. átcsordulási folyamatot tartják, amely azt jelenti, hogy a monetáris unió következtében a tagállamok közötti integráció más területeken is jelentősen mélyül, szorosabbá válik.

Ez az új pénzügyi rendszer három úton képes javítani a befektetési teljesítményt, és ezáltal elősegíteni a növekedést.

  • Portfolió-diverzifikáció: a pénzügyi rendszeren keresztül lehetőség van a kockázatok megosztására, ezért a megtakarítók megtakarításaik nagyobb részét hajlandók kockázatosabb projektekbe fektetni, melyek ezáltal jóval nagyobb hasznot hoznak.
  • A befektetések jobb minősége: az átlagos tőkemegtérülés növekszik azáltal, hogy a legtöbb profitot hozó projekteket lehet kiválasztani a pénzügyi közvetítők segítségével.
  • Több hosszú távú projekt.

Az előbb említett három tényező nemcsak a rendelkezésre álló tőke mennyiségét, hanem a termelékenységet is növeli. Az európai pénz és a tőkepiaci integráció megvalósulásával a részvénytőke költségei átlagosan 40 bázisponttal csökkentek EU­szerte. Az integráció csökkentette a brókerek díját, és az egyéb tranzakciós költségeket is. Csökkentek továbbá a vásárlási és eladási árfolyam-különbözetek. A tagállamokban nőtt az egy főre jutó GDP, és nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a foglalkoztatási ráta 5%-kal magasabb.

Az egységes valuta kialakulása módosította az euróövezet makrogazdasági kilátásait. Az egyik legfontosabb rövid távú hatás, hogy az európai gazdaságok rohamosan fejlődnek, növekszenek. A növekedési többlet fő forrásai közé tartozik a devizakockázat eltűnése és a piacok egységülése. Az egységes valutában denominált széles piacon az árak összehasonlíthatóbbá válnak a fogyasztók részére, a piaci verseny bővül, és még inkább egységessé válnak az áru-, a munkaerő- és tőkepiacok.

A magyar helyzet

Magyarországon a törvényes fizetőeszköz ma még a forint. Az EU tagsággal nem került automatikusan bevezetésre az euró. Ez így lesz mindaddig, amíg nem teljesítjük a bevezetéshez szükséges feltételeket.

Ám az euró jelenléte már most is hatást gyakorol a gazdaságra és a lakosság mindennapjaira, hiszen Magyarország a csatlakozás napjától részt vesz a Gazdasági és Monetáris Unióban. 2000-ben a magyar export 70%-a irányult az euró övezet országaiba, 75%-a EU-tagállamokba, míg az import 54%-a érkezett eurót használó országokból, 58%-a EU-tagállamokból.

Magyarországon a kormány és a Magyar Nemzeti Bank közös célkitűzése, hogy Magyarország minél előbb megfeleljen a követelményeknek, és az euró minél hamarabb felváltsa a forintot. (Budapesten az Értéktőzsdén 1998-tól, az Árutőzsdén pedig 1999-től lehet euróban kereskedni. A Magyar Nemzeti Bank 1999. január 4-től jegyzi hivatalosan az euró árfolyamot.)

Az euró bevezetésének előnyei jóval meghaladják az abból esetlegesen származó hátrányokat. Az euróra való áttérés ugyanis újabb lendületet adhat az ország gazdasági növekedésének, hiszen megszűnnének a pénzváltási költségek és kockázatok, csökkennének a hitelkamatok, bővülne és erősödne a külkereskedelem. A bevezetés egyik elsődleges hasznát az árfolyam-bizonytalanság és a kockázatok kiküszöbölése jelenti. Kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé válnak a kereskedelmi ügyletek, gazdasági folyamatok, ezáltal bővülhetnek a határon átnyúló gazdasági tranzakciók, amely ösztönzőleg hatna a gazdaság növekedésére és a foglakoztatásra.    A monetáris unióban az árfolyamkockázatok megszűnése nagyfokú árstabilitást, tehát alacsony inflációt, valamint csökkenő kamatlábakat von maga után. Könnyebbé válhat az államadósságok finanszírozása, és a beruházási kedv növekedése is várható, amely ugyancsak a gazdasági növekedés gyorsulását eredményezheti.

A hátrányok közé tartozik, hogy az infláció mindenáron való leszorítása visszafoghatja a gazdasági és növekedési lehetőségeket. Összességében azonban az euró bevezetéséből adódó gazdasági többletnövekedés éves szinten várhatóan meghaladja majd a nemzeti jövedelem fél százalékát.

A bevezetés feltételei

A feltételek közül az egyik legalapvetőbb, hogy Magyarországnak minimum két évet kell eltöltenie abban a közösségi árfolyamrendszerben, amelyet az unió az euróövezeten kívüli tagállamok számára alakított ki. E kétéves időszakban a forint árfolyamát az euróhoz kell igazítani, nem lehet megváltoztatni. Elvárás a forinttal szemben továbbá az árfolyam stabilitása is, ami annyit jelent, hogy e két év alatt a forint nem veszíthet tartósan az értékéből. Az árfolyam ugyanakkor viszonylag széle sávban mozoghat (+/- 15 %) a központi árfolyam körül, ami a piaci kereslet-kínálat függvénye. Fontos feltétel még az árak stabilitásának megteremtése. Az inflációs rátát megfelelően alacsony szintre kell szorítani, és a hitelek kamatlábainak megfelelő csökkentése is elvárás. Követelmény továbbá a központi költségvetés egyensúlyban tartása. Ennek érdekében csökkenteni kell az államháztartási hiányt, az államadósság szintjének alacsonyan tartása mellett. A kiadások és a bevételek egyensúlyban tartására kell törekedni.

Magyarországon az euró bevezetését túlságosan nagy iramban tervezik, ami a lakosság egyébként is nehéz megélhetését veszélyezteti. Annyi biztos, hogy Magyarországon a fenti feltételek megvalósulása esetén be fogják vezetni az eurót. Ám hogy ez mikor következik be és mennyiben változtatja meg az ország mostani gazdasági és pénzügyi helyzetét, az előbb-utóbb kiderül…

Kádár Kristóf


Felhasznált irodalom:

Marján Attila: Euró, pénzügyek, globalizáció – 2004 Savaria University Press

Csiffáry Tamás: Minden, amit tudni kell az Unióról – 2003 Könyvmíves Könyvkiadó Budapest

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról – 2002 Magyar Országgyűlés Budapest

www.pénzportál.hu internetes oldal

Reklámok

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s