Nagypéntek üzenete

350„Isten Fia volt, de szenvedésből engedelmességet tanult.”

Az első Nagypéntek: Isten Fiának a szenvedése. A passióval egyrészt visszaemlékezés erre az első nagypéntekre. Másrészt, ünnepeljük azt a szenvedést és megváltást, amelyet a Fiú, Isten Fia megélt és átélt.
Nekem, mint embernek, aki az első nagypéntek után bárhova születhet és bármikor, ezt a szenvedést és megváltást kell magunkévá tenni. A mi emberi nagypéntekünk, elsősorban nem visszaemlékezés, hanem megélni azt, amit Jézus, mint Isten Fia megélt: szenvedésből engedelmességet tanulni, amit a Zsidókhoz írt levél erre a mai napra megfogalmaz: „Isten Fia volt, de szenvedésből engedelmességet tanult.”
Sokszor halljuk ezt az idézetet, de mégis nagyon nehéz nekünk, mint embereknek vagy nekem, mint embernek megértenem és magamévá tennem.
Mit jelentsen nekem az, hogy a szenvedésből engedelmességet tanulni? Az engedelmesség: elfogadni a Teremtő Isten tervét. Azt a tervet, amelyet, mint ember, sosem fogok teljes mértékben megérteni. Sőt nemcsak megérteni, de elfogadni sem.
Jézusnak egyrészt megérteni a Nagypénteket, másrészt elfogadni a Nagypénteket, s ugyanakkor elfogadni a kínokat melyek, mint embert gyötörték. Megérteni és elfogadni: ez az engedelmesség. „Isten Fia volt, de szenvedésből engedelmességet tanult.” Ez a mi életünk is. Minden emberé. Amit nekem kell megélnem, az az én nagypéntekem.
Mi papok is sokszor mondjuk, hogy „fogadjuk el a nagypénteket”. Mert Jézus Krisztussal nekem is szenvednem kell. A mi kis keresztünk, ahhoz az igazi kereszthez kapcsolódik, amely a megváltás keresztfája.
Ez az a szint, amit a hívő ember meg szeretne érteni. Ahogy Jézus készült arra a Nagypéntekre, állandóan készítette magát is és a környezetét is arra az egyetlen napra. De mi történik akkor, amikor nekem kell átélnem a kínokat, amikor megélem a nagypénteki szenvedés történetet?
Ez az emberi haldoklás, nem könnyű. Sokszor kimondjuk azt, hogy ha már megszülettünk, akkor meg is kell halnunk, de mégsem könnyű. Ezt mindenkinek személyesen kell megélni.
Krisztus szenvedését megélni a Passió által emberi gyötrelem. Ahogy Mel Gibson a Passió filmjében láttatni akarta a nézővel, amit én végig sem tudtam nézni. Többször próbálkoztam, de vannak olyan jelenetek, amelyeket csak a székek alatt, fel nem nézve, éltem át.
A haldokló embert, a haláltusát szenvedő embert bedugjuk a kórházba, hogy ott egyedül, talán néhány betegápolóval együtt élje át azt a szenvedést, amely minden ember életében megtalálható.
Mindenkinek vannak élményei a szenvedésről is és a halálról is. S ebben az élményben benne van az az engedelmesség, amelyet a Zsidókhoz írt levél szerzője, erre a mai napra elénk tár: “Isten Fia volt, de szenvedésből engedelmességet tanult.”
Élmény, amire én nem emlékszem, talán a saját balesetem. Amikor az első hír talál az volt, hogy meghaltam. Sokszor nagyon nehéz elfogadni azt, hogy végül miért is maradtam életben. Mivel nem emlékszem semmire, jobb lenne már az örökkévalóságban élni. Milyen jó lenne: szenvedés nélkül besétálni az örökkévalóságba. Ez az én emberi okoskodásom: hiszen állandóan arról prédikálok, hogy az örök életre lettünk teremve. Szépen, szenvedés nélkül besétálni abba a világba, amelyre készülünk. Rá kell döbbennem, hogy nem ez lehetett a Teremtő Isten terve velem.
A másik élményem, átélni édesanyám haláltusáját. A kórházból kikértem, hogy szépen, otthon a saját szobájában haljon meg. De amikor több héten át végigéltem a halálra valókészület rettentő fájdalmát, akkor már szerettem volna nem otthon, hanem a kórházban látni. Megélni azt, hogy az az asszony, aki egész életét templom közelében élte meg sok-sok zarándoklattal és virrasztással, most szenved.
Jézus Krisztus, Isten Fia, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Az engedelmesség az, hogy a Teremtő Atya tervét a világgal, velem megérteni elfogadni.
Menekülünk, menekülök a szenvedéstől, mégis át kell élnem. Jézus Krisztus is átélte, nekem mint hívő embernek is át kell élnem.
Amikor ezen a mai ünnepen, a Keresztfa előtt hódolunk, akkor a hódolatunkban ez legyen benne. A szenvedés fáját, amely emberre lebontva bármi lehet, meg kell élnünk, mert ebben benne van az engedelmességünk.
Ezért nem visszaemlékezés Nagypéntek napja, hanem ünnep. A Keresztfa az ember állandó szenvedésből engedelmességet átélő tanúsága. Tanúság tevő fája.
Ma a hívő ember tanúságot tesz arról, hogy a szenvedésből hogyan tanuljuk meg az engedelmességet Teremtő Atyánknak.
Engedelmességből elfogadni azt a tervet, amelyet Isten nekem szánt, nekem adott. Minden nagyképűséget leadva, minden emberi tervet lenullázva, az én szenvedésem hozza meg számomra a HIT elfogadását. Hinni a teremtettségemben. Hinni a Teremtő akaratában. Ez az ember végső engedelmessége.

P. Tömördi Viktor OFM

Reklámok

Egy hozzászólás

  1. A kép nem az igazi…. az elmélkedés nagyon jó!

    Köszönöm! T.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s