Trianonról mégegyszer

vfaklya2“Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá…”
Juhász Gyula: Trianon

Megtörtént és kis országgá lettünk. Tudjunk róla és tanuljunk belôle. Nem kell, hogy egyezzünk a békekötéssel, de hagyjuk abba a 80 évvel ezelôtt történt dolgok feletti meddő panaszkodást. Ez, ilyen formában csak időt és drága energiát vesz igénybe. Igenis, méltánytalanság esett Trianonban a magyarokkal, de a trianoni “békét” eredményező tényezőkhöz mi is hozzájárultunk.

Hozzájárultunk elsődlegesen, belsô viszálykodással és az “egyke” gyakorlatával (mellyel létszámunk állandóan csökkent), valamint a magyar fennmaradást szolgáló célok meg nem értésével.  Iskolában bifláztuk Berzsenyi és Vörösmarty intéseit, Petőfi és Ady korholásait (valóban idevágó tanári magyarázat nélkül), kellőképp sajnáltuk magunkat, akiket majd igazán csak akkor hiányol a világ amikor már késő – de nem vettük komolyan látnokságuk bennünket személyesen is érintô súlyosságát!

Másodsorban, amikor alkalmunk volt, nem tettünk lépéseket a határainkon belül élő nemzeti kisebbségek érdekében és jogaiért, amelyeket megköveteltünk sajátmagunknak.

Harmadsorban, hozzájárultunk a korrekt és alapos tájékoztatás (vagy a “public relations”) hiányával, itthon és külföldön.  Nemrég egy Washingtonban tartott Fehér Ház-i tájékoztató gyülésen vettem részt.  Amikor az egyik diplomata megkérdezte Lauer Editet, a Magyar Amerikai Koalíció vezetőjét, hogy miért csinálják ezt a kapcsolatokat építő sok munkát, milyen erdményt vár ettöl?  Edit, aki Trianonról nem prédikál, így válaszolt: “ – Mert nem akarjuk, hogy 1920 megismétlődjön.  Mert azt akarjuk, hogy amikor a jövőben Magyarország sorsát érintő kérdésekkel foglalkoznak, akkor Magyaroroszág is ott üljön a tárgyaló asztalnál!” A trianoni tárgyalások egy pontján, tudjuk, Apponyi elmondhatta nagyszerû beszédét, de őt az előzőleg más – román és szláv – információkkal ellátott diplomaták alig hallották.  Mert a beszédét nem elôzte meg nemzetközi közvéleményt tájékoztató munka. Államférfiak, értelmiségiek, kérdezzünk meg egy olimpiai bajnokot, mi előzi meg a látványos szereplést amellyel nyerni lehet… melyik jutott el önsajnálattal a dobogóra?  Melyik csapat, melynek tagjai egymással veszekedtek, vagy egymást okolták, ért el gyümölcsöző eredményt?

Egyelőre a magyar értelmiség vegye számba mi van, és mi tart össze bennünket.  Számoljuk össze ki maradt, kikre lehet számítani az új Magyarország felépítésénél.  A határokon belül és a határokon kívül.  Ezekkel összefogva építsünk olyan társadalmat, amely nem veszíti el a “Pató Pál”-okat, vagy a “gatyás, bamba társak”-at sem, hanem fokozatosan bevonja őket a jövőt építô munkába.  Mi már nem tudjuk megengedni, hogy egy magyart is könnyedén elveszítsünk határon innen, vagy határon túl. Böjtös László (MBK gondnok) így foglalta össze a Magyar Baráti Közösség céljait: “nem határokat, hanem emberi gondolkodásmódot akarunk változtatni”.

De azért tegyünk meg mindent, hogy a jelenlegi határok ne változzanak a mi kárunkra.

Fülöp László (1953)

(Megjelent: Hivatás és Hitvallás, 269 oldal, 1998/LGF 1997)

trianon_changes

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s