A tápláléklánc csúcsán

glb144_6in-color-arcHeves esőzések, megáradt folyók, fülledt, meleg nyári levegő… Ezek mind kedvező körülmények a szúnyogok gyors szaporulatának, amit mi is megtapasztalhattunk, amikor megérkeztünk a Szigetközbe a hagyományosan minden évben megrendezésre kerülő globe-táborba. És hogy miért éppen Szigetköz, ha a hírekből és paraszti eszünkből tudhattuk, mire vállalkozunk?

Nem kell félnie a Kedves Olvasónak, ennyire nem vagyunk önfeláldozók, katolikus szellem, ferences eszmék ide vagy oda, ez a véradás teljes mértékben akaratunkon kívül történt, de szükséges rosszként könyvelhetjük el. Úgy is mondhatnánk, vérünket áldoztuk egy nemesebb cél érdekében. A helyszín pedig két dolog miatt volt kötött: itt találhatóak a regisztrált mérési pontjaink, ráadásul mit érne a globe-tábor Adolf Géza tanár úr kenutúrái nélkül?

A nem beavatottak kedvéért csak pár szóban ismertetném, hogy mi is az a GLOBE (Global Learning and Observations to Benefit the Environment). Ez egy világméretű környezetvédelmi program, amely kifejezetten a tanuló ifjúság figyelmét igyekszik felhívni a globális környezeti problémákra és ezek mielőbbi orvoslására. A világon 100 ország közel 10000 iskolája végez vízkémiai, biológiai stb. méréseket, majd ezeket az adatokat továbbítják az amerikai központba, ahol is a beérkezett adatok mennyiségéhez mérten rangsorolják az iskolákat.

Az idén csak két iskola képviseltette magát a táborban, az egyik a soproni Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium és a másik természetesen a Ferences Gimnázium, viszont a globe-csapat maroknyi létszámát kiegészítette Milán atya és osztálya 13 tanulója.

Hétfő délután a sátorverés utáni első teendője mindenkinek az volt, hogy előássa a táskája mélyéről a szúnyogriasztóját, majd vízre is szálltunk egy kisebb túra megtételéhez. A tavalyi első naphoz képest az idén semmi váratlan nem köszöntött ránk, ugyanis egy évvel ezelőtt dió nagyságú jégeső kereszttüzébe kerültünk. A vihar lecsendesülését akkor egy vadászles alatt vártuk ki. Bár ez a nap nem volt szokatlan kalandokkal tarkítva, azért jól esett a bográcsban készült vacsora.

A hét folyamán kenukkal eljutottunk Szlovákiába, ahol kárpótlásul a fáradalmakért fagyit ettünk, továbbá a „Romantikus kacskaringó” tavirózsákkal és szitakötőkkel vadregényes szakaszait bejárva még több szúnyogot megetettünk. Volt részünk szó szerint mindent elnyelő ködfátyolban, amelyben a tájékozódás  szinte lehetetlennek bizonyult, ám kormányosaink remekül vették az akadályt, csakúgy mint amikor egy-egy zúgón eveztünk le. Dunakilitin az ugrálófáról mutathattunk be szebbnél szebb fejest, vagy hasast, majd tériszonypróbaként a kalandparkban mehettünk végig egy kötélpályán. A Szigetköz gazdag élővilágát is megcsodálhattuk, főként madarakat, szárcsát, kormoránt, szürke gémet, ezenkívül  láttunk még molnárkát, de a szemfülesebbek békát, siklót, sőt szúnyogot is minden mennyiségben.

A hét végére minden tekintetben jogos kijelentést tettünk: a Doborgazszigeten és környékén a tápláléklánc csúcsán idén nyáron a szúnyog állt.

Herceg Zsuzsi

Reklámok

Egy hozzászólás

  1. Gratulálok, ez egy kitűnő, élményekben gazdag cikk 😀 nagy színpad , nagy színpad!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s