Söprögettünk

DSCF0452Fogalmazhatunk úgy is az eltelt négy napról, hogy véget ért az utolsó hivatalos nagytakarítás… De ki szeret önszántából takarítani, akár igazi, akár átvitt értelemben? Persze más lett volna a helyzet mondjuk Rómában, ahol sok a látnivaló, de egy Isten háta mögötti tanyán… Kedvetlenül indultam hát el a lelkigyakorlatra és mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott, többet kaptam, mint vártam.

A következő felkiáltással: „Vigyázz Felcsút City, mert jövünk” ültünk buszra a Széna téren, majd némi zötykölődés után megérkeztünk a Noll tanyára, mely a rémhírekre nem rácáfolva tényleg a falutól távol eső helyen fekszik, ahová szántóföldek között csak egy poros út visz. Ezt is furcsa ellentétnek éreztem, hogy poros úton megyünk leporolni a lelkünket.

A lelkigyakorlatot egy szentmisével nyitottuk meg, majd a testi táplálékról is gondoskodva megebédeltünk. A szabadidőnk keretében Kinga tanárnővel hárman kimentünk a boltba, hogy a civilizációt ezzel közelebb hozva magunkhoz roppant fontos dolgokra költsük pénzünk. Ennek megfelelően igen figyelemre méltó listával felszerelkezve pakoltunk meg néhány kosarat egy kis üzletben. Az eladónőnek rögtön szemet is szúrt a csokoládémennyiség és fel is tette a kérdést:

–         Errefelé táboroztok?

–         Hát nem igazán tábor, a Noll tanyán vagyunk lelkigyakorlaton.

–         Lelkigyakorlaton? Ez valami művészeti iskola?

–         Nem, egyházi.

–         Aha, és mit csináltok egy ilyen lelkigyakorlaton?

–         Imádkozunk, közös szentmisén veszünk részt… (Az elmélkedést már nem mertem említeni, még a végén azt hinné, hogy valamilyen buddhista szerzetes csoport vetődött erre.)

Ezen a beszélgetésen utána is sokat töprengtem és arra jutottam, hogy voltaképp szerencsés vagyok, hogy esélyt kapok a Keresésre és máris más szemmel láttam azt a világtól elzárt kis helyet. Egy hatalmas ház egy domb tetején, mellette focipálya, a közelben egy kis tó erdővel szegélyezve, összességében tökéletes hely a világ kikapcsolására, hogy az ember odafigyelhessen saját magára. A csendben, melyen csak a természet zaja hatolt át, tényleg érezni lehetett, amit a dal is hirdet: „Ott lélegzel a fában, ott mosolyogsz a virágban, ott vagy a szélben, a frissben, ó boldog, boldog Isten.”

Az András atya tartotta közös elmélkedések egyéni feldolgozására tehát egy hatalmas rét állt rendelkezésünkre. És hogy mik is voltak az átgondolásra váró témák? A hit, a remény és a szeretet. András atya gondolatai nyomán megpróbálom ezeket pontosabban összeszedni.

DSC_0009A filozófusok szerint a HIT értelmes hódolat a végtelen előtt, vagyis állítják, hogy a hit nem más mint értelmes alapokon nyugvó állásfoglalás. Amit az emberiségnek nehéz elfogadnia az az, hogy az értelem határainak beismerése kizárja az abszolút racionalitást. Még több kérdés merül fel akkor, ha tagadva Isten létét állítjuk, hogy csak a létért való küzdelem adta meg a fejlődés rugóját. Egyet azonban sosem szabad elfelednünk: mindenki megkapja a hit vonalán való elinduláshoz szükséges minimális kegyelmet. A materialista ember anyaghoz való ragaszkodása pedig már egy lélegzetvételnél megdől, hiszen már azzal a láthatatlanra van utalva.

A REMÉNY a hit aprópénzre váltása. Blondel szerint „a remény a még meg nem valósult dolgok ontológiája.” (ontológia=lételv) A keresztény remény azonban nem egyenlő az optimizmussal. Chasterton az Igazságot című könyvében erről így vélekedik: „Az optimista egy boldog hülye, a pesszimista egy boldogtalan hülye.”

A SZERETET személyek közössége, mely kölcsönös elfogadáson alapul. XVI. Benedek pápa a szeretetet két részre különítette el: az eroszra és az agapéra. Az erosz az emberségünkhöz kötött szeretet, „Ti vagytok a föld sója, a világ világossága.” Az agapé a transzcendens, idő fölötti szeretet. Filozófiája szerint a szeretet megvalósulásában a másik létének akarása, (még ha ez kereszté is válik az ember számára).

Azért közben jutott idő a közös métára, focira, valamint olykor hallhattuk, hogy a házigazda lánya milyen csodaszépen zongorázik. A lelkigyakorlatunk méltó befejezéseként pedig ellátogattunk az Alcsútdobozi Arborétumba, ahol is különleges növényekben láthattuk tükröződni a Teremtő szépségét.

Még egy kérés az esetlegesen errefelé tévedőkhöz ( én személy szerint bizalommal ajánlom e helyet): az egyik házőrző, a bozontos Morzsi komoly anyakomplexusban szenved, nevezetesen azt képzeli, hogy ő az anyja a három kiscicának (akiket mi ottlétünk alatt elneveztünk Csalinak, Vaníliának és Propellernek). Ez abban nyilvánul meg, hogy a szájában fuvarozza őket, játszik velük, amit a fent nevezettek nem egészen így fognak fel. Vagyis a kérés: amennyiben lehetséges, próbáljuk biztosítani a boldog gyermekkort a cicáknak és tartsuk távol őket az önjelölt szülőtől…

Herceg Zsuzsi

Söprögettünk
Reklámok

Egy hozzászólás

  1. Ezek a lelkigyakorlatok hiányoznak így a Ferencesből kikerülve… 😦

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s