Volt Hei-nekem a Balaton Soundon

Drága idelátogató és a jövőben ide látogatni kívánó fesztiválozók! A Ferences Gimnázium frissen érettségizett diákjaként azokhoz szólok, akik kétkednek abban, hogy egy katolikus iskola diákjaként nem érezheti jól magát az ember ezen rendezvényen. Röviden és tömören innen üzenem: ŐRÜLT JÓ A PARTY!!!!!!!!!!!! Kedves mindenki, jegyzetszerűen vázolnám napról napra tapasztalataim, benyomásaim, valamint olykor-olykor megdöbbentően pozitív csalódásaim.

Nem hiszek a szememnek…. – 1. nap

Koránkelés, izgalom, pakolászás, indulás a pályaudvarra nehogy lekéssük a vonatot, ellenőrizzük a legfontosabb kelléket: MEGVAN A JEGY! Rajta hatalmas felirat: Heineken Balaton Sound, Zamárdi…. Oh Uram, köszönöm. Ha nem haragszotok meg, kihagynám a vonatút hosszú részletezését, ez a vonat is olyan volt mint a többi, álltunk, vártunk…

Megérkezünk, kezünkben csomagok, mellettünk ezernyi turista, fiatal, kicsik és nagyok mind a letelepedésre várnak, a nyüzsgő tömeg leginkább a leningrádi kenyérosztásra hasonlított, na nem mintha ott lettem volna, meg a társaság sem tűnt alultápláltnak, pusztán érzékeltetni akarom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a fesztivált a nyár legnagyobb bulijának és legigényesebb rendezvényének tartják… hogy miért?… nos figyeljetek…

Az állomástól nyilak jelezték merre is kell mennünk hogy eljussunk a főkapuig. Már pont kezdtük volna az Urat szólongatni nem épp a megszokott formában, merthát a hőség is meg a csomagjaink súlya is túl volt a hosszútávon gyalog elviselhető kategórián. Ekkor valaki a távolból megszólított bennünket (engem és a velem tartó barátom, mivel ketten vettünk részt a fesztiválon): – Sziasztok, elvigyünk?

Hová?… néztünk egymásra megilletődve… a fickó sem szervkereskedőnek, sem embercsempésznek nem nézett ki, így hajlandóak voltunk beszállni a minibuszba ahol már várt ránk két kellőképpen dekoratívnak mondható hölgyemény (szintén fesztiválozók). A busz elindult velünk és nem több mint 5 és fél perc alatt ott voltunk, ahol minden valamirevaló magyar és külföldi fiatalnak júliusban lennie több mint vágy, szinte kötelesség… a Sound kapui előtt. Mint utóbb kiderült ilyen minibuszból még vagy 10-20 darab van és pont az a lényege, hogy a vonatúton megfáradt idelátogatók ne cipekedjenek fél órát az állomástól a helyszínig. Hümm… Egy pont a Soundnak!

Bizonyára általatok is jól ismert, felettébb idegesítő jelenség, mikor tömött sorokban vártok egy pénztárnál, mert van belőle vagy 30 darab, de csak 3 van épp üzemben. Féltünk ettől ott is… alaptalanul! Érdekes módon a jegyek karszalagra váltása, valamint a helyszínre való bejutás nem vett igénybe sorban állással együtt 10 percnél többet… Két pont a Soundnak!

Jön a biztonsági ellenőrzés a szokásos „kampókkal” (130-250 kg közötti, kopaszodó, rosszarcú, konditerem-szagú úriemberek, karjukon átlőtt nyíl, rajtuk S-es méretű Security feliratú fekete póló. Ők az indokolatlan inzultálás Nobel-, illetve citrom-díjas mesterei). Fel voltunk készülve a szokásos vegzatúrára, ám meglepődve kellett konstatálnunk, hogy ezen személyek kulturált és udvarias módon vizsgálták át a holminkat és a ruhánkat, már-már úgy éreztük, mi teszünk szívességet azzal, hogy engedjük magunk megmotozni. Ezután előzékenyen megköszönték, hogy részt veszünk a rendezvényen és jó szórakozást kívántak, majd útbaigazítottak a kemping felé. Jéééé, hát ilyen is van??… Három pont a Soundnak!

Letelepültünk a kempingben, felállítottuk a sátrat, majd belevetettük magunkat mind a Balatonba, mind a Soundon fesztiválozók forgatagába. Hamar jóban lettünk a körülöttünk lévőkkel. A szomszédos sátrak lakói jórészt egy helyen fürödtek a parton, így hamar megtudtuk, hogy a legkülönfélébb nációk látogattak el szerény magyar tengerünkhöz. Volt körülöttünk holland, német, szlovák, angol, svéd, de még francia fiatal társaság is. A slusszpoén az egészben, hogy egyikük sem volt neveletlen, tahó, és ostoba. Igényes, rendezett, szolid társaság  vett körül, akikkel őrületesen nagyokat lehetett bulizni, mégis megvolt egy egészséges határ. Nem hányjuk össze a másik sátrát, nem vizelünk a Balatonba, nem verekszünk össze részegen! Itt jut eszembe: Az előbb említett biztonsági szolgálat egy dobást engedélyezett mindenkinek. Egy figyelmeztetés, a következő szabálysértésnél kikísérik az ominózus személyt a kapun kívülre és diszkréten megköszönik neki az eddigi részvételt! Ebből fakadóan nem láttunk kötekedő, részeg embert, nem történtek lopások, nem történt verekedés vagy a féktelen, mértékletesség nélküli bulizásból adódó baleset. Szolidan, észrevétlenül, de mégis kemény kézzel tartotta fent a rendet a szervezőség. Négy pont a Soundnak!

Gondoltuk a tó vize után, de még a körbenézés előtt lefürdünk, úgysem jövünk már vissza átöltözni az esti koncertek előtt. Félve léptünk be a zuhanyzóvá és mosdóvá alakított konténerbe, ám meglepődve vettük tudomásul, hogy tiszta, van melegvíz, tükör, szeparált zuhanyfülkék, szappan mindenhol és elegendő hely, valamint zuhanytálca, hogy az adott konténer környékén lakóknak mind biztosítsa a tisztálkodási lehetőséget. Nyugtával dicsérd a napot, még csak az első estét töltjük itt másnapra ebből misem fog megmaradni. Ismét tévedtünk! A fesztivál 4 napja alatt a zuhanyzók és mosdók rendezettek voltak, tiszták, a melegvíz nem fogyott el, a tusolás lehetősége a nap bármely szakaszában rendelkezésünkre állt és mindössze 5 percet kellett várni, míg valahol felszabadult egy hely. Nocsak. Öt perc az annyi mint… Az ötödik pont a Soundnak!

Voltunk mi már pár buliban, meg egy két koncerten is… megéltünk jópár rendezvényt is kisebb nagyobb sikerekkel, illetve véralkoholszinttel, de ami a fesztiválközpont területén fogadott minket, arra nem tudom, hogy valaki kellőképp fel lehet e készülve. Az eddigi bulik összértékben nem kecsegtettek annyi látnivalóval, izgalommal, pörgéssel és különféle szórakozási alternatívával, mint ez. 20 futballpályányi területen több mint 10 színpadon a Balaton mellett. Több tízezer fő részvételével belecsöppentünk a NYÁR LEGNAGYOBB BULIJÁBA! A tehetősebbek bent a rendezvényen, az élelmesebbek (köztük mi is) a helyi mini ABC-ben szerezték be az – érettségi után bátran kimondhatom – aznapra szükséges alkoholmennyiséget. Este 9 óra körül indultunk vissza, hisz akkor már nagyjából beindult a pörgés és jöttek az igazán nagy nevek, többek közt az első komoly fellépő, aki megteremtette a Sound alaphangulatát, mikor kb. 2000 ember pulzusszámát tolta 130-ra egy közel egy órás őrületes koncerttel. Ők voltak az Underworld! A fesztivál forgatagában hamar elröppent az első éjszaka, alig vettük észre és ránk hajnalodott. Beszélgettünk a körülöttünk lévőkkel, jártuk a partisátrakat, mindenhol találtunk valamit, ami kedvünkre való. Végül a szokásos jóéjtsörünkkel letelepedtünk a Heineken sörterasz vízre néző foteljeire és a sátorba való visszaindulás előtt még egyszer végigmértük a vibráló, zsongó forgatagot, majd egymásra nézve őrülten boldog, mégis már kissé fáradt mosollyal konstatáltuk… tejóég… még mindig nem hiszünk  a szemünknek…

“És este lett és reggel” a bőség zavarában… – 2. nap

A túlságosan későn kelésről egyikünk sem híres, de azt nem hittük volna hogy a hajnali 6-kor való lefekvés után 11 órakor arra nyitjuk ki a szemünket hogy… esik… na neeeeeeeeee!!!!! Tegnap igencsak elhúzta az élet a szánk előtt a mézesmadzagot, ma már ideje lenne bele is kóstolni, de hát esőben?? Hála Istennek, nagyobb volt a füstje a dolognak, mint a lángja… és kb. egy óra alatt el is állt az eső, így a szokásos kis kora délutáni ismeretszerző sétánk sem maradt el.

Elindultunk hát nézelődni, mi is történik itt reggelente, mire számítsunk a következő napokban. Sétálunk végig a parton, nézzük, ahogyan az emberek végzik a szokásos reggeli kis rituálékat, hogyan ébredeznek, melegítik a kávét a mini rezsón stb. Ahogy jártunk-keltünk közöttük olyan érzés támadt bennük, mintha egy kisebb faluban lennénk, ahol az emberek ismerik és tisztelik egymást, mégsincsenek teljesen benne egymás életében, de békésen nyugodtan engednek bepillantást a mindennapjaikba. Kiértünk a színpadokhoz vezető linóleum puzzle-ökből összetákolt sétányra és különös dologra lettünk figyelmesek. Halvány emlékképeink az előző estéből azt engedték sejteni, hogy ami reggel fogad minket, az a töménytelen mennyiségű eldobott sörös, illetve boros műanyag pohár, cigicsikkek tengere, itt ott némi gyomortartalom. Láss csodát, hajnali 7-től kezdve, sárga nejlon ruhába bugyolált fiúk és lányok egy-egy hegyes bottal felszerelkezve járták végig a hatalmas területet, kezükben egy 50 literes kukászsákkal és szedték össze a múlt éjjel maradékait, hogy mire a kedves fesztiválozó kikecmereg a sátrából, egy árva szeméttel ne találhassa szembe magát… szerintetek is hat pont a Soundnak??…úgyvan!

Az ebédet valahogy megoldottuk átverekedve magunkat az út szélén még mindig rendületlenül a jegyeiket fél-, illetve negyedáron kínáló lelkes piócákon, majd teli gyomorral indultunk vissza, hogy ismét megmártózzunk a Balatonban. Körülöttünk ugyanaz a tegnapi színes forgatag, de azért jó volt látni hogy a tempó 200km/h-ról olyan 120-ra esett vissza náluk is, nem csak nálunk. Némi fotoszintetizálás a parton, egy kis labdázás a vízben a mellettünk levő sátor szolidan erotikus hölgylakóival és el is érkeztünk a mérföldkövet jelentő 5 órához. Ilyenkor kezdődött a fürdés, fogmosás, italvásárlás, öltözködés, borotválkozás, egyszóval ráhangolódás az estére. A mellettünk levő sátorban lakó, előbb említett nőnemű alanyokkal megbeszéltük, hogy a mai estét az ő társaságukban töltjük és hogy őszinte legyek nem tudom, hogy ez nekik, vagy nekünk volt e nagyobb öröm és izgalom!

A gépezetbe egyetlen hiba csúszott, míg ők laza fél óra alatt, mi kb. kettő alatt készültünk el, így a „mi előre megyünk, majd hívjatok” című mondattól azóta is hidegrázásom van. Némi… azaz két órányi vízgereblyézés után sikerült elindulnunk, de egy addig általunk ismeretlen fogalommal találtuk szemben magunkat. Több mint 10 színpad, jobbnál jobb koncertek, mégis HOVA MENJÜNK? A bőség zavara annyira megrészegített minket, hogy az aznapi mini ABC kimaradt az életünkből, helyette ide oda lófráltunk egyik party-sátorból a másikba egyik színpadtól a másikig. Mindenhol táncoltunk kicsit, minden kedves szembejövő kis party-vödröcskéjének tartalmát megkóstoltuk, így éjfélre sikerült elérnünk a nirvána állapotát, ebből fakadóan a fentebb említett lányokról épp ott és akkor nem tudtuk eldönteni kicsodák, így biztos ami sicher alapon nem hallgattunk a hívó szavukra… Sebaj, hajnali 3 kor sikerült velük összeakadni, egy zseniális KRAFTWERK koncert után és az este ismét kellemes italozgatással beszélgetéssel ért véget, a többit mindenki egyéni fantáziájára bízom…

David Guetta … ááááááááááá!!!! – 3. nap

A harmadik nap reggele is eléggé döcögősen indult… Történetem ott kezdem mikor másik sátorban ébredtem (rajtam teljesen kívülálló okok miatt természetesen), ám kedvenc cimborámat nem sikerült észlelnem a sátor 2 méteres sugarú környezetében. Visszaevickéltem hát a saját sátrunkhoz és megpróbáltam leoktrojálni róla a lakatot – kisebb nagyobb sikerrel -, abba azonban nem gondoltam bele, hogy ha kívülről van rajta a lakat, akkor valószínűleg ott sem fogom megtalálni a keresett személyt. Nem baj, ennyire előre egy ismételten őrületes buli után ne gondolkodjunk. Hőn szeretett bajtársamra fél óra keresgélés után a – még mindig tiszta – mellékhelyiségben találtam rá, amint az igaz fesztiválozók álmát aludta. A két meglepően attraktív külsejű lány, akik abban a pillanatban léptek be a mosdóba valószínű hülyének vagy még mindig részegnek hittek, tudniillik nem megszokott, hogy valaki délelőtt 11 órakor a konténermosdó egyik kagylóján sírva röhög, fuldoklik és mutogat egy nyitott wc ajtóra. Mínusz két lány akiknél be lehetett volna vágódni, de elhihetitek, ez a legkevésbé sem foglalkoztatott akkor!

Cimborám felébresztése után új megközelítésből próbáltuk vizsgálni a partit. Pontosabban szükségessé vált az új megközelítés, mivel szegényke összeevett valamit, amitől a nap hátralevő részének 67,3 %-át a mosdóban volt kénytelen eltölteni. Elég kényelmetlen szitu, mert a harmadik nap ígérkezett a legjobb bulinak, a hajnali kettes Guetta koncerttel… Meg kellett sasolnunk, hogy a különböző színpadoktól milyen gyorsan lehet eljutni a legközelebbi klotyóig és ismételten pozitív csalódás ért minket. Nem elég, hogy a konténermosdók tiszták, igényesek voltak, volt belőlük elegendő, de talán pont az ilyen vészhelyzetekre gondolva, krízisprevenciós (van ilyen szó!) célokból a színpadok háta mögött, valamint a sétány különböző szakaszain – a kampókon kívül – úgynevezett toi-toi wc-k sorakoztak… „és látta az Úr, hogy ez jó” szegény pajtinak különösen! Annyira megörültünk annak hogy, nem kell 15 percenként hazarohangálni a sátorhoz… hogy a Sound megkapja a hetedik pontját!!!! Juppííííí!

Jött a szokásos kör: kaja, a piócák lekoptatása, némi fürdés a Balcsiban… tejóég ilyen szó viszont nincs, bár valószínű annyit hallottam a négy nap alatt különböző típusú és mellbőségű fiatal lányok szájából, hogy megmaradt. Egye fene, éljen a „balcsiiiii”… a hangulat annyira a tetőfokára hágott hogy még ez sem számít… Kazinczy a sírjában, a malacsült a nyárson forog, a mi legnagyobb gondunk az élettel meg az, hogy fürdés előtt, vagy után igyunk két Red Bull-t, ami talán segít a végelgyengülés leküzdésében, legalább a megmaradt két napra. Fent kell maradni, állni kell a lábunkon mert hajnali kettőkor Guetta koncert van!!!! Itt most nem volt vicc, nem volt móka, mindent el kellett követni, hogy ne essünk össze éjjel, úgyhogy úgy döntöttünk alszunk egy órát. Persze nem egy lett belőle, viszont külön pikantériája a történetnek, hogy a sátrakból a zenét nem, de a basszust igencsak lehetett hallani, sőt inkább érezni a mellkasunkban… az ütemes kalimpálás elringatott, a nyári hőségben kb. 35 fokos sátor pedig tovább fokozta a bódultság érzését, így a kettő kombója  hozta az álmot…

Jóóóóééééééég hahóóóó, keltegetem a haverom. Elaludtunk!!!! Se kaja se vásárlás se semmi!!! Gyorsan ráncba kell szedni magunkat, mert még meg volt  beszélve a lányokkal egy strand, egy viziröpi meg egy kis együtt borozás. Szerencsére ezekről még nem késtünk le mert jó keresztényhez híven nem csak mi, de mások is lustálkodással töltötték a nap azon részét! Mire nagy nehezen összeszedtük magunkat, a lányok már bevásároltak… Külön kis pultok voltak és Marlboro teraszok, igazi kánaán a füstölögni vágyóknak, de persze „18 éven aluliakat dohányárúval és szeszesitallal nem áll módunkban kiszolgálni, megértésüket köszönjük!” Hát én megértem, de ránk ez már marhára nem vonatkozott… a lányok meg némi INGYEN Red Bull-al tértek vissza… de ez is milyen??!! Ingyen Red Bull a megfáradt  fesztiválozóknak!!!! Hát ez komolyan megéri a nyolcadik pontot a Soundnak!

Ezek elfogyasztása után jött a zuhany, az öltözködés meg a miegymás, közben viccmesélős napot tartottunk és annyira röhögtek szegény leánykák, hogy szabályosan lerombolták a saját sátrukat belülről… hát mind1 ők tudják, mi kijelentettük, hogy majd alszanak ahol szeretnének, nálunk megtelt a buli… Még vizipipáztunk kicsit a mellettünk levő holland társasággal, majd elindultunk 9 körül a szokásos jól bevált ABC-nk be és szokás szerint leültünk a fűbe egy borral meg egy szódával, csakúgy mint a többi 120 ember akik ugyanezen elvet vallották magukénak: olcsó pia, bent meg csak a fontos dolgokra költünk. Persze van olyan pillanat az ember életében, amikor minden mind1 alapon összeeszik és iszik mindent, de annak az lesz a következménye, ami szegény cimborámmal történt és higgyétek el, nem kellemes dolog egy kétezres tömegből kiverekedni magad 4x egymás után, mert hív a természet… mit hív, ordít neked!!! …  Ez persze nem azt jelenti, hogy a benti kajáktól óva intenék bárkit, inkább csak kétszer nézzétek meg, hogy mit mivel kevertek és pl. tejfölös gyrosra ne nagyon egyetek chillis babot… ennyi a jó tanács. Amúgy meg szinte mindegyik büfé vagy kajálda viszonylag olcsón kínált teljesen elfogadható és finom ételeket, ráadásul nem kellett szinte semmit sem gyalogolni és már ott volt a következő ilyen jellegű hely. Kilenc pont a Soundnak!

De térjünk vissza oda hogy, még 4 óránk van a koncertek koncertjéig… az utcán már megjelent az üvöltöző tömeg! F*** ME I’M FAMOUS!!! Hát igen, az ilyen feelinges pillanatokért érdemes életben tartani magad és küzdeni meg bízva bízni, ahogy anno a fejünkbe verték. De itt nem az ember tragédiájáról van szó sőt, talán a mennybemeneteléről csak kezdőőőődjön már az a koncert!!!! A tragédia a 4 óra várakozás! Sebaj, van itt program bőven, nézzünk valami mást. Rádio1 party-sátor … erről van szó!!! 15 év judoval a hátam mögött sem voltam még soha életemben úgy kifulladva, mint két óra dance-elés után abban a sátorban. Jobbnál jobb mixek, DJ-k és változatos zenei stílusok, … nahát tényleg „csak igazi mai sláger megy”… és ez egyetlen egy sátor, nem beszéltünk még az MR2 Petőfi rádió teraszáról, a TV2 teraszról, a Heineken parti sátorról, a Samsung parti arénáról, ahol két óra múlva megkezdi a zajkeltést David… oh csak kezdené már!!!

Ha nagyon sokat kell várnotok valamire és nem tudjátok elütni az időt, javasolnék valamit. Igyátok el az időt! Hihetetlen mennyire nem veszed észre az idő múlását, ha a „ki tud több sört fél kortyokban inni” nevezetű játékot játszátok holland barátaitokkal. Másfél óra után megkezdtük a sorban állást és 15 perc alatt bent voltunk a Partiarénában! Izzott a levegő, mindenki feszülten várt, az ordítások egyvelegéből még mindig olyan szavakat lehetett elkapni hogy, „fu.. I’m… me… famous…david… fuc…famous…ááááá”. Azt hiszem ezen nincs mit részletezni. 2.00 perckor, egy magas félhosszú szőke hajú srác lépett az emelvényre hatalmas ováció kíséretében, és hajnali 4-ig ÉLETÜNK buliját adta át tálcán, különböző ritmusok és szólamok kíséretében… így beigazolódott az írás: it’s no gettin’ over!!!! Több mint 2000 ember tombolt egyszerre a stroboszkóp fényei alatt… David Guetta élőben, két órán át, töretlenül tombolt velünk együtt. Akkora élmény volt neki is, nekünk is, hogy megígérte jövőre ugyanekkor, ugyanit találkozunk. Azt hiszem ezzel ő adta át a Soundnak a tizedik pontot!

Te!… az ott nem MOBY??? – 4. nap

Reggel 9-kor ébredtünk arra, hogy a szomszéd lányok enyhén illuminált állapotban, akaratukon kívül, másodjára próbálják lebontani a saját sátrukat. Kiszóltam, hogy segítsek-e, de nem fogadta kiterjedt ováció a kora reggeli humor morzsámat és mivel szegények eléggé alul is voltak öltözve, így a szitu még kényelmetlenebb volt… nekik!

Ráeszméltünk, hogy ez itt az utsó napunk … délelőtt a szívünkhöz közel álló földijeink, a szentendrei Brains kapta meg a nagyszínpadot, ami külön öröm volt nekünk, hiszen több százan láthatták azt, amit mi Szentendrén már évek óta, hogy mennyire egyben vannak a srácok zeneileg, és milyen hatalmas partikat tudnak csapni. Mérföldkő volt ez a fellépés az életükben és egyben az eddigi legnagyobb próbatétel is. Érthető, hogy izgultunk kicsit mikor a húrok közé csaptak, de ismét sikerült kitenniük magukért és a körülöttünk állókra büszkén nézhettünk vissza, mikor feltett kézzel jeleztük a zenekar kérdésére… igen! Mi is szentendreiek vagyunk!

Volt még egy feles jegyünk amit nem igazán sikerült eladni senkinek, de a délutáni borozgatás alkalmával odajött hozzánk egy srác, hogy: – Bocsi nincs egy jegyetek eladó? – kaján vigyorral néztünk egymásra,… ilyen tényleg nincs!!! Soha senkinek nem említettük a felesleges harmadik jegyet, nem is akartuk eladni, nem álltunk be a piócák sorába, nem hangoztattuk sehol sem a dolgot, mégis, mikor fogytán voltunk a pénzünknek, odajön valami totálisan random arc és közli hogy ő megvenné a jegyet. Csodálatos! Jobbkor nem is jöhetett volna a dolog. Az esti koncert előtt még fürödtünk egyet szokásosan és lám milyen tágas, és mégis milyen kicsi a Sound; szembejöttek velünk a vízben azok a lányok, akikkel egy buszban utaztunk az állomástól a kapuig. Eldumáltunk velük még vagy egy két órát, aztán elindultunk, hogy a frissen szerzett ezreseket pékáru, illetve égetett szesz formájában tudjuk a magunkénak.

Fürdés, kaja, stb… elő a legjobb gatya meg póló… és irány a nagyszínpad! Nagyszínpad! Nagyszínpad!… khm bocsi… szóval elindultunk az aznapi kihagyhatatlan bulira!

MOBY!!! Ismét forrongott a levegő, vibrált mindenki feszülten vártuk, mikor lép már fel mindenki Moby-ja, az előadó akinek Lift me up című számával reklámozták idén a rendezvényt. A körülöttünk álló random lányokból páran kérdezték , ülhetnek e a nyakunkba, ha felcsendülnek az ismerős dallamok. Istenem, hát mégis igaz… a Paradicsom itt van közöttünk. A lányok kérésének diszkrét elutasítása után, odébb toporogtunk a tömegben két sokkal szemrevalóbb leányzóhoz, hogy akarnak e a nyakunkba ülni a Lift me up kezdetén… tudom tudom, nem szép dolog, de hát higgyétek el, ha 2000 emberből 500 potenciálisan szóba jöhető…öhm… társ egy életre… akkor ti sem ragadtok le az első adandó alkalommal. Elragad a hév és többet, jobbat akartok. Így hát az előbb említett 2×52 kilóval a nyakunkban vártuk feszülten mikor tűnik fel Moby…

Nem telt bele 15 percbe, ott állt a színpadon egy kopasz szemüveges vézna úriember aki fokozta az általunk fokozhatatlannak hitt élményt!!!! Hajnali 4-ig tomboltunk… lift me up , lift me up , ullálá-lálááááá….

Összességében elmondható, hogy a reggeli hazaút életem legrosszabb emléke, mivel életem talán legjobbját épp az azt megelőző 4 nap jelentette! Bárkinek, aki ide látogatott vagy a jövőben tervezné, azt tudom tanácsolni: Gyerekek! KI NE HAGYJÁTOK a nyár partiját!!! HEINEKEN BALATON SOUND!!! … azt hiszem erre innom kell valamit, ott a pultos kislány, megyek is… – Héj szivem, szia, bocsi… egy Heinekent! … hm, te leszel jövőre is?… remélem!

Kádár Kristóf

Fotók: balatonsound.hu

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s