Hol van a Jézuska?

Egy apró történet karácsonyra

Fájlnév: j0436345.png Kulcsszavak: átlátszó hátterek, baba, betlehem ... Fájlméret: 36 KB

A napokban egy ügyfelem felfigyelt az íróasztalomon elhelyezett betlehemi istálló egyszerű szépségére. Miután közelebbről megnézte, észrevette, hogy a jászol üres és megkérdezte: – Hol van a kis Jézus? Kérdésére, felszínre hoztam annak az évnek az emlékeit, amelyben megvettem a hiányos betlehemi jelenetet.
Szenteste délelőttjén be kellett mennem a városba, hogy vásároljak valamint. Az üzletek tele voltak az utolsó percben vevőkkel – lökdösődtek, sopánkodtak, amikor levették valamelyik árucikket a polcról, nem törődtek azzal, hogy a többit visszategyék a helyére. – Vásárlás közben egy apró betlehemi istálló esett le a padlóra, lehajoltam érte és visszatettem a polcra. Majd ránéztem a pénztárak előtt álló hatalmas sorokat és inkább úgy döntöttem, vásárlás nélkül elmegyek, amikor hirtelen hangos kiáltást hallottam.
– Sára! Azonnal vedd ki a szádból!
– De hát mami! Nem vettem be a számba! Látod? Csak megcsókoltam! Nézd mami, ez a Jézuska!
– Nem érdekel, hogy micsoda. Azonnal tedd le, hallod?
– Mami, nézd már meg! El van törve. A kis jászolból esett ki a törött Jézuska – kérlelte mamáját a gyermek.
Miközben a mellettük lévő folyosóról hallgattam őket, azon kaptam magam, hogy mosolygok, és látni szeretném azt a kislányt, aki megcsókolta a Jézuskát. Picit félretoltam néhány dobozt és átnéztem a résen.
A lányka négy-öt éves lehetett, és nem volt megfelelően felöltöztetve ilyen hidegbe. Kabát helyett egy vékony kardigán fedte cingár testét. Két copfja színes fonállal volt összekötve, emiatt szegényes megjelenése ellenére csinosnak tűnt.
Mialatt figyeltem őket, a kislány az apró babát az arcához emelte és elkezdett dúdolni. Könnyes lett a szemem, amikor felismertem a dallamot. Ismét egy gyermekkori emlék, az ismerős ének: – Nem volt bölcsője, jászolba hajtotta le a fejét Jézuska.
Az anyára néztem. Nem figyelt a gyermekére, aggódó tekintettel vizsgálta a leárazott télikabátokat. Miként lánya ő is nagyon szegényesen volt öltözve, szakadt piszkos teniszcipője átnedvesedett a rátapadt, olvadó hótól. A bevásárlókocsiban egy agyonmosott lepedőbe burkolt kisbaba aludt békésen..
– Mami, meg tudjuk venni ezt a kis Jézuskát? Rátehetnénk az asztalra, és…- kezdte a kislány.
– Már mondtam neked, hogy tedd vissza azt a dolgot! – szakította félbe az anyja. – Azonnal felejtsd el, különben elfenekellek. Hallasz engem, te lány?
– De mami! Fogadok, hogy igazán olcsón megvehetnénk, hiszen el van törve. Mondtad, hogy nem lesz karácsonyfánk, akkor miért ne vehetnénk meg helyette ezt a Jézuskát? Kérlek, mami, kérlek! – próbálkozott a kislány.
Az anya dühösen elindult a gyermek felé. Féltem, hogy valóban megfenyíti ígérete szerint, azonban semmiféle dorgálást nem hallottam, csak teljes csend. Ekkor csodálkozva láttam, hogy az anya, remegő testéhez szorítja a lánykát, kétségbeesetten próbál valamit mondani, de csak sírásra jut ereje. Úgy látszott a kislány felfogja elkeseredésének okát.
– Ne sírj mama! – a kislány átölelte anyját és bocsánatot kért viselkedéséért. – Mami, kérlek, bocsáss meg! Megígérem, hogy semmi mást nem kérek. Nem is akarom már ezt a Jézuskát! Igazán nem! Nézd, visszateszem a jászolba! Kérlek, ne sírj már!
– Én is sajnálom drágám, de most nincs pénzem, hogy felesleget vásároljak, és épp ezért sírok. Én is szeretnék valamit venni, de fogadok, hogy az angyalkák meg fogják hozni neked a játékedényeket, és ha valóban jó kislány leszel, még az is lehet, hogy jövőre karácsonyfánk is lesz. De most menjünk haza, rendben?
Az anya felkelt és egy csókot nyomott a kislány fejére. A gyermek megfordult, hogy visszategye a polcra a kis Jézust, és ekkor eszébe jutott valami:
– Mama, tudod mit. – jelentette ki izgatottan. – Igazából, már nem is kell nekem ez a kis Jézus baba. Tudod miért? Mert a hittan tanító néni azt mondta, hogy valójában a kis Jézus a szívünkben él!
Ránéztem a játék betlehemre, és rájöttem, az a kétezer évvel ezelőtt, jászolban született kisbaba még ma is velünk járkál, jelzi a jelenlétét, keresztülsegít minket az élet nehézségein, csupán hagynunk kell, hogy ezt megtegye. Tudtam, ha meg akarjuk látni Istent Krisztusban, először saját szívünkben kell megismernünk őt.
Gyorsan összeszedtem a betlehem valamennyi összetörött darabját és odasiettem a pénztárakhoz és megkértem az egyik eladót, hogy adja oda a Jézuska babát annak a kislánynak, aki most megy ki az ajtón. Azt is megmondtam, hogy én fizetem az árát. Néztem a kislányt, amint átveszi az ajándékot és láttam, hogy megint megcsókolja a kis Jézust.
Karácsony – az öröm, ajándékozás és az emlékezés ideje. Apró és hiányos betlehemi istálló, ami karácsonykor mindig az íróasztalomat díszíti. Azért van ott, hogy emlékeztessen arra a gyermekre, akinek egyszerű szavai kihatottak egész életemre.

Jeannie S. Williams
Bonifert Rita átdolgozásában

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s