Mindszenty emlékkiállítás

2009. november 22-én rengeteg ember gyűlt össze a Kájoni János Ferences Házban, hogy részt vegyen a Mindszenty Józsefről szóló emlékkiállítás megnyitóján. A kiállítás emléktárgyai Károly atya édesapjának, Andor Imrének a gyűjteményéből származnak. A kiállítás december 4-ig tekinthető meg a pasaráti Szilfa utca 4. szám alatt.

Károly atya látta el a konferanszié szerepét a megnyitón, amin sok érdekességet tudhattak meg a bíboros úr életéről az eseményt megtisztelő látogatók. Mindszenty hihetetlenül aktív volt egész egyházi pályafutása során, azonban nem csak az Egyházat építette, hanem a híveknek és a nezetnek is tartást tudott adni a nehéz időkben. Cságoly Kristóf felolvasott, Kiss Antal a Mindszenty kutatás nehézségeiről és a jövőbeli karrierre való veszélyeiről értekezett, Viktor atya történelem órát tartott, emellett meghallgathattuk egy zongorával kísért csodálatos dalt is. A hivatalos rész után a kiállítás képeinek, cikkeinek és értékes tárgyainak megtekintése mellett a résztvevők élvezettel hallgathatták Andor Imre Mindszentyvel kapcsolatos történeteit, majd a ferencesek vendégszeretetét is élvezhették aprósütemények és jófajta balaton-felvidéki bor társaságában.

A Vatikán Rádió beszámolója: „Az élet megalázta, a halál felmagasztalta”

A FOTÓK A KÉPRE KATTINTVA MEGTEKINTHETŐK!

Mindszenty kiállítás

AJÁNLÓ

“Én világot, míg más családi házat örökölt,
de én hozzátettem százat.
Nem bántam semmi hercehurcát, rumlit,
Elültettem életem, mint a krumplit.
Rejtély, hogy mit kínoztak, miért ütöttek,
Nem változtam, és nem változok többet.

József Attila: Egy vak ember sír

Igen Tisztelt Látogatók!

mindszenty11948. december 26-án, Karácsony másnapján egy törékeny 60 éves embert a hatóságok letartóztattak, és vizsgálati fogságba hurcoltak. Már az első kihallgatása során mezítelenre vetkőztették. A kihallgató tiszt, a politikai rendőrség állományának tagja, korábban partizánként harcolt. A robosztus alkatú gyilokember nem sokat teketóriázott, megadta a kihallgatás alaphangulatát. Nekifutott és csízmájával nagyot rúgott a lemeztelenített ember gerincére, mire az fájdalomtól eltorzult arccal a falnak esett, és összerogyott. “Életem legboldogabb pillanata volt ez”, ordította a földön fekvő ember felé a szinte önkívületben őrjöngő a pribék.

A megvert és megalázott ember, a nép ellensége, ahogy akkoriban fogalmaztak róla, Mindszenty József bíboros Esztergom érsek-püspöke, Magyarország hercegprímása volt.

De vajon mit vétett Krisztus szolgája, és hű követője hogy ily módon kelljen szenvednie?
Mi volt a bűne ennek az embernek, hogy negyven évig még a nevét sem volt szabad kimondani? Mit vétkezhetett, hogy még ma sem foglalhatja el méltó helyét a magyar történelemben? Elég, ha csak a nemrég megjelent Ki kicsoda a történelemben c. könyvet fellapozzuk ahol csupán hat hibáktól hemzsegő sort, írnak róla, összehasonlítás gyanánt ugyanebben a műben Avran Iancu román “forradalmárnak” is legalább tíz sor dukál.

Vétett talán már azzal, hogy megszületett 1892-ben Csehimindszenten paraszti családban. Eredetileg Pehm József néven anyakönyvezték, a Mindszenty nevet szülőfalúja iránti tiszteletből öltötte fel. Középiskoláját Szombathelyen végezte, előbb küzdelemmel, majd nagy szorgalommal. Kitűnő végzéssel és papi hívatással püspöke Mikes János Bécsbe küldené, de ő nem megy, nem tudós akar lenni, hanem emberekkel szeretne foglakozni. Reformer gondolatait, szociális érzékenységét, igazságszeretetét a szemináriumban többek közt Prohászka Ottokár püspöktanárától tanulja.

1917. január 28-án alig 25 évesen jelentkezik új állomáshelyén itt Zalaegerszegen. Feljegyzésekből tudjuk, hogy elöljárója Legáth Kálmán plébános úr működésének utolsó évei gondokkal voltak terhesek, sok munka vár tehát az ifjú lelkipásztorra. Az iskolában a hitoktatás mellet, latint is tanított, vezette a Mária-kongregációt, mely már az ő közreműködésével nyert kánonjogilag is püspöki elismerést. Egy szemináriumi dolgozatában korábban értekezett a keresztény sajtó gyengeségéről, nosza 1918. Karácsonyára már saját lapot is indított Zalamegyei Ujság címmel. Cikkeivel folyamatosan ostorozza a liberális, szabadkőműves sajtót, természetesen ezzel már akkor darázsfészekbe tenyerelt. 1919-ben részt vesz egy szocialista, mondhatni kommün ellenes szervezkedésben, minek nyomán ugyanebben az évben kétszer is letartóztatják, és bűnvádi eljárás alá vonják.

A békeidőben igazi építkező plébános, íme a sor csak itt a városban a teljesség igénye nélkül: nyomda, biztos alapokra épülő plébánia gazdaság, modern birtokirányítással és gazdálkodással, újra felépített hitelszövetkezet, elemi-polgári-tanítóképző a Notre Dame női kanonok- és tanító rend közreműködésével, a város második temploma itt Olában a ferencesek bevonásával, plébánia átalakítás, megújult kultúrház, kibővített Katholikus Ház, az ún. ONCSA-házak, csakhogy a legismertebbeket említsem. Püspöki biztosként az egyházmegyében is számos építkezés fűződik nevéhez. Részt vállal a visszacsatolt Muravidék és Muraköz lelki és anyagi újjáépítéséből. Mindeközben a lelkiélet építéséről sem feledkezik meg, rengeteg szociális és lelki pasztorációt szervez, amikben maga is tevékenyen vállal szerepet. Közben könyvet is ír, lelkisége az Édesanya c. művében a legkézzelfoghatóbb.

52 évesen püspökké szentelik. A veszprémi egyházmegye élére kerül, itt mindössze az egerszegi 25 évvel szemben “csak” 9 esztendőt tölt el. Ez idő alatt “csak” 34 új plébániát szervez, “csak” 11 új iskolát alapít, előkészületet tesz püspöki birtokai felosztására, elindítja a zsidóság megmentésére kidolgozott akciótervét. Ha kell Horthy kormányzót is bírálja, Hitlert végkép nem szívleli, de most Szállasi és nyilas hordája az igazi ellenség. Püspöktársaival memorandumot ír, és a háború befejezésére szólítja fel a puccsista rezsimet, jutalma ismét a börtön, raboskodás Sopronkőhidán.

Az ország a háború végére minden téren romokban hever, “legyen hát egy építkező főpap a prímás, legyen Mindszenty József püspök az új honalapító”, hallatszik főpapi berkekből az ajánlás.

Miért is volt élvezetes tehát őt megalázni és agyonrugdosni, mi is volt a bűne? Még mindig nem értjük? Akkor folytassuk a sort!

Felemeli szavát a “szovjet hadifogolyszerzés”, a “malenkij robot” ellen, látogatja és pasztorálja a fogolytáborok lakóit, tiltakozik a szlovákiai magyarok kitelepítése ellen, a holokauszthoz hasonlítja felvidéki történéseket, de tiltakozik a magyarországi németek deportálása ellen is, nem hisz a kollektív bűnösség elvében. Bírálói szemére vetik, hogy irrealisztikusan királypárti volt, lehet hogy szívében royalista, de nem demokráciaellenes, ahogy ezt egy a diktatúrát elítélő újabb a háború után kiadott memorandumából tudjuk. Küzd a hitért és vallásért, küzd az egyházi iskolák bezárása ellen, szembeszáll Ortutayval aki a történelem fejlődéséhez, igazítaná a magyar oktatásügyet, és közben szüntelenül imádkozik. Lelkipásztori látogatásaival, írásaival, könyv formájában is és szózataival erősíti népét, ma már tudjuk, hogy az erő a vértanúság állapotának elviseléséhez kellett.

Felismeri, hogy a kommunizmus és a nácizmus rokonlelkű ideológiák, az istentelenség és a pusztítás mindkét tanítás sajátja.

“Keresztre vele!” hangzott Pilátus udvarában a verdikt, “Munkát, kenyeret Mindszentynek kötelet!” üvöltötte a csőcselék Budapesten. Menekülhetne, de nem teszi, sosem tette, “mert a jó pásztor nem hagyja el juhait”, mondta jóakaróinak.

1949. február 3. életfogytiglani fegyház az ítélet, a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette, hűtlenség, üzérkedés az indok, a valós ok természetesen a hiteles Krisztusi élet.

1956. pillanatnyi remény a változásra, majd egy hosszú “önkéntes” száműzetés, vagy inkább “házi raboskodás” az USA nagykövetségének épületében, és ismét újabb megalázkodás, lemondás-lemondatás az esztergomi egyházmegye éléről. Végül halála előtt még egy utolsó misszió a külföldi magyarság lelki erősítésére.

Megérte hát a szolidaritás szűkölködőkkel, elnyomottakkal, üldözöttekkel? Megérte Isten művének építése lélekben, szellemben, és kőben? Kellett szembeszállni elnyomó eszmékkel, hatalommal, ha mindezek jutalma a verés, börtön, kínzás és megalázás? “Melyik jótettemért teszitek ezt velem?” hangzik az evangéliumban a kérdés. Talán nem erőltetett hasonlat, ha a Názereti történetét idézzük fel a történésekben. Mindszenty József elsősorban keresztény volt, magyarul Krisztuskövető, tanúságtevő életével, szenvedéseivel.
“Szentnek kiáltjuk” adta a címet könyvének életrajzírója Füzér Julián ferences teológus. Szentnek kiáltjuk, csatlakozunk kijelentéséhez, Andor Imre, édesapám a kor tanúja, Mindszenty József személyes ismerőjének tablókiállításával mi is! A “szentek életét gyakran tanulmányozzátok, hogy okuljatok belőle!” tanítja Siennai Szent Bernardin intelmeiben testvéreinek! Tanácsát megfogadjuk, tanulmányozzuk az összegyűjtött kordokumentumokat, a róla szóló írásokat, mert okulni szeretnénk belőle. Mi nem hallgathatjuk el nagyságát, nekünk nem elég róla hat suta mondat, tanulni kell tőle, hogy taníthassunk róla és vele.

Végezetül idézem a bíboros 1974-ben halála előtt megfogalmazott gondolatát: “Ha még egyszer kellene élnem az életet, úgy kezdeném, ahogy kezdettem. És ha teljes nyíltsággal látnám azt, hogy mi lesz a következménye, hát akkor is ugyanazt tenném, amit tettem.”

Kérem, fogadják szeretettel Andor Imre, édesapám kiállítását!

P. Andor Károly OFM

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Köszönjük szépen,sajnáljuk,hogy betegség miatt élőben nem láthattuk!

  2. Zseniális, gratulálok és köszönöm….

    Dr. Szalay István főiskolai tanár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s