Gondolkodom, tehát ott vagyok!

Gondolkodom, tehát ott vagyok! Hirdette Educatio idei mottója, mely kiállítást a január 22-23-án immáron 10. alkalommal rendeztek meg a Syma csarnokban. A jubileum alkalmából még több látogatóval (kb. 40000 fővel) számoltak a szervezők a Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon. Összesen mintegy 200 standon szinte minden hazai felsőoktatási intézmény képviselte magát, de megismerkedhettünk új taneszközökkel, módszerekkel is.

Hogy megérte-e elmenni? Mindenképpen. Nem gondoltam, hogy ezt pont én fogom mondani, de érdemes volt rászánni egy szombatot, mert a nyílt napok alkalmával is ugyanazokat mondják el, csak itt együtt van minden, ami érdekel. (Bár olyan szempontból, hogy utazásban mennyi idő stb. mégis megéri nyílt napon is felmérni a terepet.)

De néhány konkrétum, hogy mit is szűrhet le az ember ilyenkor, mert én fontos tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Azt pl. hogy az ELTE-re nem jelentkezem, azt ez után döntöttem el, persze ilyenkor elméletileg minden egyetem/főiskola a legjobb formáját akarja hozni és meggyőzni mindenkit arról, hogy ott a helye.

Az első benyomás számomra nagyon fontos ilyen esetben és ELTE ezt a mérleget negatív irányba billentette. Kiálltam egy elég jelentős méretű sort, hogy a magyar szakról érdeklődjek, de a kedves delikvens lepasszolt egy „kollégájának”. Tőle újabb 10 perces sorállás után megtudtam, hogy ő igazából más szakra jár, és aki nekem igazán segíthet az a kettővel odébb álló lány… Azt, hogy ő kihez küld, azt már nem vártam meg…(bár később visszamenet hozzá, amikor épp nem álltak nála és ő is csak egy szórólapot nyomott a kezembe).  Itt egyébként azért volt kígyózó sor, mert a tájékoztatást adó fél egyirányú kommunikációt folytatott olyan értelemben, hogy egymással beszélgettek, nem a látogatókkal. Ez persze most egy általánosítás, egy személyes élmény, de ez a nap alapján nem hullott le a személytelen és tömegképző jelző az ELTE-ről. (Bocsánat, ha megsértettem a bármely Kedves Olvasó érzelmeit.)

De ezzel szemben a Károlit képviselő egyetemisták nem a stand mögött várták az esetlegesen arra tévedőket, hanem ha csak ránéztél a plakátjukra, megkérdezték, mi érdekel, miben segíthetnek. A Pázmányon is segítőkészek voltak, hasznos tanácsokkal láttak el. Ezen kívül megfordultunk olyan intézményeknél is, amikről még nem vagy alig hallottunk.

Nem titok és nem mondok vele újat, hogy a természettudományok igencsak távol állnak tőlem, de az orvostudományi karok kísérleti bemutatója a tekintetemet éppúgy vonzotta, mint egy művészeti iskolák kiállítása.

Vannak akik hátradőlnek a székükben, mert tudják, hogy az iskola hírneve úgyis odavonzza a leendő hallgatókat és vannak akiknek fontos a közösségi szellem és a jó légkör bemutatása. Ezért lehet, hogy bár egy kisebb egyetemen nem olyan világraszóló koponyák tanítanak, de ha közben jobban emberszámba vesznek, inkább amellett döntök.

Tekintélyes mennyiségű szórólappal megpakolva jöttünk el olyan 2-3 óra nézelődés után. Azért persze csoportosan érdemes menni, hisz több szem többet lát. 🙂

Herceg Zsuzsi

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s