Líra és Epika drámai keretben

Minden évben megnézzük, hogy a Ferbálon milyen darabbal rukkolnak elő a végzősök, immár nem első alkalommal Nényei Pál rendezésében. De az idei darabban volt valami más, és nem csak az, hogy a tanár úr felesége volt az egyik szerző. Több szájból hangzott el, hogy ez a legjobb Ferbálos előadás, amit eddig látott, de persze az új mindenkiből más kritikát csal elő. A többség szerint viszont remek előadásnak lehettünk tanúi, ezért tettem fel kérdéseimet magának a rendezőnek, hogy egy kicsit a háttérben zajló dolgokat is megismerhessék a kíváncsi szemek.

– Először is azt szeretném kérdezni, hogy valóban a felesége írta a darabot?

– A darab a Szabó-Varró szerzőpáros műve, ő a Szabó, a Borbála, Varró pedig a Dániel. Az epikumi részt írta ő, a líriait pedig Varró Dániel. Ő kiszabta, Dániel megvarrta.

– Ön is közreműködött ebben?

– Csak néhány ötlet származik tőlem.

– Az ön ötlete volt, hogy ez a darab szerepeljen a Ferbálon?

– Három darabot hoztam, ezek közül választottuk ki a Líra és Epikát.

– A szereplők jelentkeztek, vagy ön válogatta ki őket?

– Voltak jelentkezők, de volt, akit már korábban kinéztem magamnak és a folyosón lecsaptam rá. Volt „casting” is, természetesen.

– Hogyan tudta rábírni őket, hogy helyesen/jól játsszák azt az adott karaktert?

– Nem nagyon kellett senkit sem „rábírni”. A helyzet minden jelenetben adott, és mivel jó a darab, a jellemek koherensek, csak meg kellett beszélnünk, hogy az adott jelenetben milyen érzelmi helyzet van, és hogy milyen az adott karakter, és abból már szépen fölépült, hogyan is lehet ezt eljátszani. Persze volt, hogy előjátszottam, de sokszor (leginkább) az ő ötleteikből épült fel a szerep, abból, amit ők hoztak. Kroki például főleg saját magát építette fel, én csak egy pár ötletet tettem hozzá.

– A rendezést már látott előadásokból vonta ki, vagy egyéni ötletet vitt véghez?

– Láttam én ezt már két előadásban, de azokat nem használtam fel. Természetesen. Mások a színészek itt, más a helyszín, az alkalom, a nézők, nem is lehetett volna sok ötletet lopni. Egyedül talán a lelkésznő, a tisztelendő anya figurájába játszott bele a nyíregyházi rendezés. Egyrészt, hogy női szerep lett, másrészt a kisegyházas hangulata. De az, hogy a lelkész lány lett, kényszer is volt, mivel nem volt több fiú a szereplők közt.

– Tanult régebben valahol színjátszásról, rendezésről, ilyesmiről?

– Soha.

– Az ön megítélése szerint a kész előadás jól sikerült?

– Nagyon tetszett az előadás, volt lendülete, élő helyzetek voltak benne, és azt is éreztem, hogy a közönség is vevő rá. Persze ha még egy hónapot tudtunk volna próbálni, akkor lehetne még jobb. De Ferbálra készült ez az előadás, és arra el is készült. Összeállt. Ahogy mondani szokás.

– Milyen nehézségekkel találkozott a rendezés alatt?

– A legnagyobb nehézség, hogy nagyon nehéz rendesen próbálni egy gimnáziumban. Nincsenek nyugodt helyek. A tantermekbe benyitnak, a tornateremben meccsek vannak, tornaórák, a „vasfüggöny” meg nem hangszigetelő fal. Az első próba, ahol csönd volt és a szöveget végre lehetett hallani, ahol értettük egymást, most csütörtökön volt este hétkor.

– Volt még valaki, aki segített a rendezésben?

– Szerintem nem jó az, ha egy rendező túl sokat gondol egy darabról, ha a színészekre erőlteti az ötleteit. Jobb, ha egy előadás inkább kialakul – ha ez érthető. Ha a próbákon minél több ember vesz részt, színészek, technikusok, és ami a próbán történik, abból születik aztán valami. Például az egyik utolsó próbán Vörös Viki leült a zongorához – csak úgy – és elkezdte játszani a Holdfény-szonátát, és amint elkezdte, azonnal be is került az előadásba; ez lett a létrás jelenet zenéje. Tehát ami a próbán történik, abból bármi lehet. Akár egy orrfújásból is. Rengeteg dolog ilyen módon került bele, persze hoztam én is ötleteket, a színészek is, ők az ötleteken túl saját egyéniségüket, ami a legfontosabb! aztán az ilyesmi véletlenek számlálatlanul potyogtak… segített-e valaki a rendezésben? Együtt csináltuk ezt az előadást, nem én egyedül.

– Az előadás zenéi honnan származnak?

– Azokat nagyrészt Ujvári Csaba tanár úr készítette el, én egyetlen zene dallamát vázoltam fel neki, a líriai indulót, amit Licencia énekel. De az összes többi zene, a szerenád, a hepiend-kórus, a hangszerelés, a harmonizálás mind Csaba műve.

– Hozzáfűzne még valamit a darabhoz?

– Nincs olyan előadás, ami mindenkinek tetszik. Nem is várta senki, én sem, hogy a Ferbálra készült Líra és Epika osztatlan sikert arasson. A színház kegyetlen világ: rengeteg munka van egy előadás mögött (október óta majdnem minden nap próbáltunk), és a néző ennek ellenére nyugodtan fanyaloghat, aki meg dolgozott, nem sértődhet meg ezen. Annak nagyon örülök, hogy úgy tűnik, nagyon sok embernek tetszett ez az előadás és a darab is. Mert rengeteg síkja van ennek a darabnak, egészen kis gyerekek és komoly felnőttek is találhatnak benne nekik valót. A gyerekeknek ott a történet, a felnőtteknek a nyelvi bravúrok, a művelteknek az irodalmi áthallások, stb. és még sok-sok finomság. (Nem hiába nyerte el a Líra és Epika 2009-ben a legjobb magyar dráma díját!) Csak az szomorítana el egy kicsit, ha lenne olyan valaki, aki semmit sem talált benne. De remélem, ilyen nincs.

Nagy Annamária

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s