Othmár atyáról – visszaemlékezések

Sok helyzetben jelenik meg lelki szemeim előtt, s mindegyikben rendkivüli emberként…

A hittant könnyü órának tartottuk, mert az ötvenes évek elején már csak az tanulta, aki az iskolán kívüli külön hittan órákra járt. A hittan órákon meg, különösen az öregebb tanítóknál, a katekizmus történeteit hallgatta a diák. S azokból, – már unásig ismertük őket, – nem lehetett elbukni. Mi, fiúk, heccelődtünk, hogy legalább a könnyü borcsinálás technikáját tanítanák meg, hogy a történet praktikus értékét beépíthetnénk napi életünkbe. A lányok, amikor ilyet hallottak, elhúzódtak tőlünk, netán az Úr egyszer villámaival szétcsap a szemtelenkedő ifjoncok között.

De mi akkor még azt hittük a villámoktól is félre tudunk lépni…

Mikor először bejött a “II a” osztály ajtaján, megváltozott a légkör. Nagy termetü ember, kedvesen nyájas mosollyal az arcán, zengő, meleg, de szilárd hangon üdvözölte az osztályt. Férfias volt és kedves. Az érdektelen tere-ferét várakozó csend váltotta fel.

A bemutatkozás után Othmár Atya ismertette a tantervet. A tanterv szerint (persze, mi mást) a biblia történeteit kellett átvenni.

– Kedves lányok és fiúk. Ki nem tanulta a katekizmust? Tegye fel a kezét. Néma csend. Kéz nem emelkedett. A katekizmust az elemi iskola óta mindnyájan többször átvettük.

Ekkor kezdődött a rendkivüli tanórai szellem ami két évig tartott.

– Amikor én 16 éves voltam – kezdte Othmár Atya – tele voltam mindenféle lelki problémával. Nem voltam biztos benne, hogy mi a különbség a hazugság és a füllentés között, vagy mikor bün a lopás, mi a helyes viselkedés a fiúk és lányok között (már figyeltünk), vagy hogyan lehet az Isten a legigazságosabb és legkegyesebb egy személyben, stb. Ha nektek is vannak kételyeitek, ilyen kérdéseitek, s ha akarjátok, beszélgethetünk azokról hittanóra alatt. A katekizmus történeteit akkor beszéljük át amikor éppen odaillenek, s példának használhatók.

Részünkre pedig beindult a legérdekesebb hittan óra sorozat, amit egy idő után már egyikünk sem akart elmulasztani. Mindegyikünknek voltak kételyei, kérdései – s az Atya, nagy nyugalommal sort kerített arra, hogy mindenki problémáit megbeszéljük. Később nem értettük, honnan jött elő annyi probléma, kétség, hogy beszélgetésünk eltartott a tanév végéig. A viták gyakran hevesek voltak. Néha azt hittük megszorítottuk a hittanárt, s annál inkább igyekeztünk. Komoly, s izgalmas gondolatok tucatjaival próbáltuk megközelíteni az Isten fogalmát és a felebaráti szeretet határait, vagy defineálni a lélek és az értelem közötti határvonalat. Most, visszatekintve, Ő is biztos élvezte az ifjúi lelkesedést. Egyszer, az háborította fel igazságot osztani akaró lelkünket, hogy a katolikus egyház tanítása szerint nem juthat a menyországba az, aki nincs megkeresztelve. Hoztuk fel a példákat egyre-másra, hogy mennyire illogikus és helytelen az emberek ilyes szortírozása.

– Elvégre Atya is el kell ismerje, hogy valahol sántít az igazság szolgáltatása – prédikáltam felállva, mintegy összegezve az érveket – mert nem lehet az, hogy egy igazán Istennek tetsző és embereket segítő életet élő muzulmán, vagy zsidó, vagy brahmin ne jusson a mennyekbe, csak azért mert nem lett megkeresztelve, ugyanakkor keresztények, akik között mi személyesen is sok sarlatánt ismerünk, majd bejutnak, mégha a tisztítótüzön át is, mert – talán akaraton kívül – valaki egyszer meghintette őket szentelt vízzel. Itt vagy az isteni igazságot nem ismerjük jól, vagy az egyház kell revideálja tanait. Elégedetten ültem le, mint a védőügyvéd, aki zsüri előtt kimentette a szegény másvallásút.

– S te hogyan oldanád meg ezt a problémát? – kérdezte vissza Othmár Atya.

– Hát a megoldás elég világos… – és elmondtam, hogy bizony én a másvallású, de egyenes és büntelen embert (tizenhat éves fejjel, szerintünk, léteztek abszolút büntelenek) juttatnám a mennyekbe, megelőzve a kártékony életet élő keresztényt.

– S ha elfogadjuk az Istent, hogy olyan amilyennek képzeljük, – tehát végtelenül igazságos, – nem gondoljátok, hogy ilyen esetekben Neki is van annyi igazságérzéke mint nekünk, és megjutalmazza a jót és elmarasztalja a gonoszt?

Még az Istenkeresésről beszéltünk, amikor mindannyiunkat meglepett egyik tanácsával.

– Ha elkerültök olyan helyiségbe ahol nem találtok katolikus templomot, nyugodt lélekkel menjetek be a református templomba, vagy zsidó templomba, hogy az Istennel a kapcsolatot keressétek. A lényeg a kapcsolat keresése és megteremtése, s ezt a tempomok elősegítik. Othmár volt az ekumenikus gondolkodás egyik előfutára.

Azt mesélték, hogy Ő volt az egyetlen katolikus pap, akit meghívtak prédikálni a református Róma: Debrecen nagytemplomába.

A felebaráti szeretetről szóló több órán keresztüli megbeszélést azzal tarkította, hogy elmesélte mi történt vele egy húsvét előtti lelkigyakorlat alkalmával. A helyiség párttitkára nem nézte jó szemmel, hogy ez az idegen pap olyan népszerü lett a falusiak között, s leitatva, felbujtott a falu fiataljai közül néhányat, hogy vegyék el a pap kedvét a lelki gyakorlatoktól. Othmárt a hívek figyelmeztették, hogy ne járjon egyedül, mert hallottak a párttitkár fenekedéséről. Csakugyan, esti litánia után, lakása felé menet, több legény elállta útját, s belekötöttek.

– No, már hallottam rólatok – mondta Othmár. – Én is falusi gyerek vagyok, s bizony mondom nektek én nem vagyok olyan jó mint Krisztus volt, hogy ha megütitek az egyik felem, odatartsam a másikat is. Mer’ én úgy visszaütök, hogy azt megemlegetitek. No, – a hatalmas ember felhúzta csuhája ujját, hogy kibukkant alóla er?s, izmos két alkarja – ki akarja kezdeni?

A legények egymásra néztek. Valószínü mindent vártak egy paptól, de ezt nem. S Othmár papot, aki úgy nézhetett ki közöttük, mint a bika a szelindekek között, egyik sem közelítette meg. Talán nem is igazán akartak verekedni. Elvégre miért? S Othmár Atya megragadva az alkalmat, mély orgánumú, barátságot sugárzó hangján, arról kezdett el beszélni, hogy felnőtt emberek nem így oldják meg vélemény-különbségeiket. Nem mondott rosszat még a párt helyi titkárára sem. A végén a legények meginvitálták egy italra, s amikor azt elnapolta, hazakisérték, nehogy baja essen.

Sokszor beszélt a szeretet erejéről. Kedvenc dalát, a

“Szeressük egymást gyerekek, az élet a legszebb kincs, Ennél szebb szó, hogy szeretet A nagyvilágon nincs…”

megtanította nekünk és hittan órán többször énekeltük.

Ugy emlékezem ’51 tavaszán tartott először lelkigyakorlatot Szentendrén. A szentendreiek hamarosan megszerették a zengő orgánumú prédikátort, akinek mindig volt a napi küzdelemmel foglalkozó mondanivalója. Azokban az években sok volt a küzdenivaló és az elnyomott emberek még vallásos szimbólumokban is politikai hátteret találtak. Othmár Atya beszédei nem nélkülözték a kétféleképp érthető szimbólumokat. Mi, legtöbben egyféleképpen értettük.

Még javában középiskolások voltunk, amikor egy idő után nem jött hittanórát tartani. Ő is eltünt. Letartóztatták. Akkoriban az a keserü vicc járta az országot, hogy Magyarországon háromféle ember van: egyik, aki most van börtönben, másik, aki börtönben volt és harmadik, aki börtönben lesz. Ellene a vádat évekkel később olvastam egy amerikai magyar, Fehérváry István a “Börtönvilág Magyarországon 1945-1956” c. könyvében (92 oldal), persze “összeesküvés” volt. Apámat néhány hónappal Othmár után vitték el, egy késő, sötét este. Hat hónap után tudtuk meg ellene a vádat, mely szerint “bujtatta a népi demokrácia ellenségeit.”

’68-ban hazalátogattunk volt amerikai feleségemmel. Szomorú alkalomból: apám temetését kellett elrendezni. Pestet és Szentendrét mindig meglátogattam, s most kerestem Othmár Atyát. A Mártírok úti ferencesek mondták, hogy a Pasaréti úti templomban szolgál. Ötvenhat végén sokat jártam arra, emlékeztem a modern templomra, így könnyen odataláltunk. Megismert.

Mesélte, néhány évvel azelőtt engedték ki a börtönből, meghagyván, hogy misézhet, de nem prédikálhat. “Nem is prédikáltam, de nagyon nehéz volt” – mondta, s mesélt a váci fegyházban töltött évekről. Úgy érezte, az Isten azért küldte őt oda, hogy a sok megkínzott, megfélemlített emberben tartsa a lelket. S mindenkihez volt egy vigasztaló szava, még akkor is amikor megfenyegették érte.

Egyik volt osztálytársam és barátom, Lőrinczi Gyurka mesélte, – ő szintén a váci fegyházba került “összeesküvés” vádjával -, hogy Szilveszter éjjel egyszercsak valaki, zengő, erőteljes hangon elkezdte énekelni a magyar himnuszt. Felismerte volt hittan tanárunk hangját: Othmár volt. Más rabok is átvették, s bár a folyosókon rohangáltak és ordítottak az őrök, szárnyalt az ünnepélyes vigasz, zengett a fegyház.

– Mostanában megengedték, hogy beszédet is mondjak, de minden vasárnap másik időpontban tarthatok csak misét. Azért a hívek jönnek, mert valahogy megtudják, hogy mikor fogok beszélni – tette hozzá kis büszkeséggel és hamiskás mosollyal. – És még beszélni fogok egy jó darabig, mert hála Istennek, jó kondicióban vagyok. Még mindíg hármasával lépem ám felfelé a lépcsőket.

Később odasúgta: – A kislány akinek udvaroltál már kismama. Neki is három szép gyermeke van. – Majd néhány lépés után: – Vasárnap délelőttönként ide járnak misére. De arra a misére már nem mertem elmenni.

’94-ben újra meglátogattam a Margit körúti Ferenceseknél – második, már magyar feleségemmel, Ágnessel, aki nagyot fordított magányos életem folyásán. Othmár Atya nem sokat változott, most is pozitív volt és büszkén mesélte, hogy a pápa kiséretébe választották két európai útja alkalmából is. De én valószinü jócskán más lettem, mert már nem ismert meg. Negyedévszázad nagy idő, még akkor is, ha gyorsan elillant.

Diákkorunkra visszaemlékezéseinkkor, úgy emlegetjük, hogy hat láb magas volt, s a vállai éppoly szélesek. A férfias erő és a megértő szeretet impozánsan párosult benne, s áradt lényéből. Ilyen emberből nőhetett óriás-méretüre az északamerikai Paul Bunyan, aki a legenda szerint egy karsuhintással félerdőt vágott ki, s tett termőfölddé…

Fülöp László (1953 öregdiák)

Ajánlott olvasmány: Kilenc év börtönben – Faddy Othmár legendás élete

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s