Síelés 2010 Semmeringen

Ha síelés akkor Semmering !!! Az idén ismét megrendezésre került a szokásos Szentendrei Ferences Gimnázium-beli sítábor Január 30.-tól Február 3.-ig élvezhettük a Semmering vendégszeretetét és az utánozhatatlan élményt nyújtó szállást. De ezekről mind később… Mint az eddigi síeléseknél is a napirend és az indulás is gyakorlatilag ugyanaz volt. Szombat kora reggel jött a busz Szentendrét érintve Budapestre ahonnan meghatározott időpontban elindult. Elvileg. A megjelölt időponthoz képest körülbelül egy órával később indultunk hatalmas hóban neki az útnak Semmering felé. Ja, és majdnem kifelejtettem, hogy a buszsofőrünk természetesen egy újabb “Lacibá” volt, aki készségesen nyitogatta a buszajtót és pakolta a cuccokat és közben stílusosan elküldött minket ide-oda, hogy miért nem tudjuk egyszerre elvégezni ezeket a feladatokat. Azért bevallhatjuk néha tényleg igaza volt. Az út odafelé szerintem rekordhosszú időbe telt mivel a hó iszonyatosan hátráltatta az előrehaladást. Ráadásul Sopronban meg is kellett állnunk lerakni az utánfutót mivel arra külön díjat kellett volna fizetni. Ezt természetesen senki nem sajnálta. Viszont sofőrünk kiválóan vette az akadályokat és a körülményekhez képest azt hiszem jó időt futottunk. Bár csak körülbelül fél kettőre értünk fel a pályára, azért ez sem egy elvesztegetett nap volt. A hó minősége és mennyisége jó volt, bár a felsőbb pályákon azért látszottak földfoltok, de ezek nem voltak zavaróak mivel csak egy 20 méteres szakaszon voltak jelen. A találkozó minden nap negyed hat körül volt a busznál, mivel az utolsó felvonó a csákányos pályán 17:00-kor ment fel.  Majd fél hat körül indulás haza Sopronba. Hát, ami azt illeti nagyon fárasztó volt az első nap és ezért sokan az alvást választották, mint elfoglaltságot a buszon. Körülbelül 18:45-re hazaértünk Sopronba és gyalog elindultunk a vendéglőbe, ahol vacsoránkat költöttük el minden este. Itt minden nap megbeszéltük a nap eseményeit és elfogyasztottuk a vacsoránkat mindezeket remek hangulatban. És most következett a vacsora után a nap fénypontja a MISE. A sítáborban a MISE egy legendás esemény. Hogy miért? Azért, mert koránkelés; utazás; síelés; vacsora; után van. Mindenki hulla fáradt, de mégis valahogy olyan gyorsan eltelnek ezek, hogy az ember észre sem veszi ezért nincs is semmi baj velük. Mise után visszasétáltunk a tornateremhez, ami idén is a szállásunkat képezte. A tornaterembe csak 22:00 körül lehet bemenni mivel ki van adva másnak addig. Fáradtan, vizesen bepakoltuk cuccunkat a buszból és az utánfutóból és elhelyezkedtünk a tornatermi szőnyegeken(amikért véres harcok folytak). Majd itt a fürdés és kis sportolás után nyugovóra tértünk. Az altatás folyamata is igen érdekes, mert úgy néz ki a dolog, hogy kihunynak a fények és Milán atya körbejár a tornateremben és a hangoskodóknak különböző ügyes büntetéseket ad ki teljesen jogosan. Jó éjt!

Sej a tari réten, piros-barna kislány…. Na jó inkább nem folytatom tehát ébresztő! Papíron 6:30-kor ébresztő 7:00 indulás. Igazából 7:05 ébresztő 8:15 indulás a sípályára (nem kevés ember örömére). Reggel kipakolás a tornateremből sícipők és lécek bepakolása a buszba, és irány a pékség vagy a SPAR. Miután mindenki kivásárolta magát kora reggel elindultunk a pályára. Az út körülbelül egy óráig tartott, ami pillanatok alatt eltelt. Megérkeztünk Semmeringre kb. fél tízre, hogy jól bemelegítsünk az első igazán teljes napon. Délben általában a Hüttékben találtunk menedéket, ahol sok finomság várt minket(Germknödel, Bernerwürstel). Majd a nap végeztével ismét vissza a buszhoz, haza Sopronba, vacsora, mise, pakolás…. A napok nagyjából így teltek, de az utolsó előtti és az utolsó nap rendhagyó volt. Az utolsó előtti nap azért, mert az (utolsó) Misén az ottani sekrestyés kicsit italos állapotban készítette elő a kellékeket a miséhez és külön megcsodálta a szobrokat és festményeket, amiknek tekintve, hogy 30 éve itt sekrestyés a barátunk nem kéne nagy meglepetésnek lennie s közben olyan arckifejezéseket vágott, hogy megkapta a “Páva Of The Year” minősítést a csapattól. Egy képet azért érdemes volt róla készíteni. Azt azért meg kell hagyni, hogy az utolsó mise jó hangulatban telt el. A rendhagyóság vonatkozott az utolsó napra is mivel (sokak felháborodására) utolsó nap csak 3-ig síelhettünk és utána be a buszba és indulás haza a cuccokkal együtt. Majd azután másnap iskola… A hazaút viszonylag zökkenőmentes volt, de valami hatalmas hó fogadott minket Budapesten. Ezért is nehéz volt parkolóhelyet találni a busznak, de végül “Lacibá”-nk megoldotta a dolgot. Mindenki szerencsésen hazaért sérülések nélkül, tele jó élményekkel remélhetőleg. Azt hiszem ismét remek sítábort zártunk és reméljük jövőre is ilyen jó lesz minden.

És egy kis ízelítő a Funpark-ból…

Matolcsy Balázs

A FOTÓK AZ ALÁBBI KÉPRE KATTINTVA MEGTEKINTHETŐK!

Síelés 2010 Semmeringen
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s