Európa kulturális fővárosa kulturált európai szemmel

Mint bizonyára tudjátok, idén Pécsen került megrendezésre a Európai Parlament Modell VIII. Nemzeti Ülése, melyen iskolánk hagyományaihoz híven Írország képviseletében vett részt. Ám ez az egy hét korántsem volt hagyományosnak mondható. A program, az ülések, a bizottságok, a plenáris, a kis közösségek társalgásai, a közös étkezések, az esti elfoglaltságok mind-mind a szokásos módon zajlottak, de mégis… valami nem stimmelt.

A vonatút monoton, egyhangú zötyögéssel telt, a megérkezés feszült várakozását ezáltal is fokozva. Szívünkben égtek kis rőzsedalok: Jupííí vár ránk az ún. „Pécs2010európakulturálisfővárosa” fedőnevű misztikum, amiben ember még biztosan nem érezte rosszul magát és amely utópisztikus gondolatokkal kecsegtetett minket az indulástól egészen a….  megérkezésig.

A pályaudvarról busszal mentünk a kollégiumi szállásig, így az úton volt módunk jobban szemügyre venni a várost. Őszinte világban élünk, őszinte véleményekre hagyatkozunk, mégis fáj a szívem, ha a látványról őszintén kell beszéljek. Leszögezném, hogy a város gyönyörű és vendégcsalogató a maga stílusában, nem véletlenül kapta meg az őt megillető címet, mégis enyhe paradoxonok sorozata volt az ott eltöltött egy hét.

Az ülésekre menet beszélgettünk volna, megvitattuk volna a bizottsági témákat, azt hogy kinek milyen elgondolásai, ötletei vannak és persze az elmúlt este történéseit is… azonban az ilyen útközbeni beszélgetésekre nemigen adott lehetőséget a várost építő, szépítő brigád, akikkel majd minden utcában talákozni lehetett és akik lelkesen fúrták-faragták, vésték és kalapálták végig utunkat. Elképzeltük a szituációt, mikor egy idelátogató turista félve, de a zaj miatt hangját mégis felemelve kérdezi meg a munkásoktól: „ELNÉZÉST! EZ ITT EURÓPA KULTURÁLIS FŐVÁROSA??”

A kérdés sajnos jogos. A pécsi fejlesztések célirányosak és nagyszerűen kiviteleződnek, ám a mostani állapot már-már humorossá teszi a várost egyébként jogosan megillető státuszt. A humoros jelző miatt semmilyen rosszindulatra való hajlamot ne feltételezzen senki, de azért mégiscsak vicces helyzet, hogy a Európai Parlament Modell 100 delegáltja, a meghívott előadók, az Európai Parlament képviselői a legszebb öltönyükben igyekeznek a plenáris ülésre – mellékesen teszem hozzá a Megyei Közgyűlés épületébe -, útjuk azonban inkább hasonlít egy katonai kiképzőközpont gyakorlóterére, mint egy európai kulturális főváros utcáira. Mire megérkeznek a pucolt cipő sáros, a tiszta öltöny poros, a nyakkendő foltos.

Abban mindennyian egyetértettünk, hogy vannak helyzetek mikor az ember megteszi amit megkövetel az ír haza, még akkor is, ha ennek a ruhája látja kárát. Félreértés ne essék, a munkában ez nem hátráltatott minket, főleg miután este 6 óra körül az utcák elcsendesültek, a munkagépeken és a félig lerakott járólapokon kívül nem emlékeztett más a folyamatban lévő felújításokra…. de ezek minden utcában.

Azt gondolom ezzel együtt csodás hetet töltöttünk Pécsen és mind jó érzéssel emlékezünk vissza a város jelenlegi, szokványosnak nem igazán nevezhető hangulatára. Zárásképpen javasoljuk az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és a Miniszterek Tanácsának a pécsi munkagépeknek és útfelbontásokoknak a világörökségbe történő felvételét…

Kádár Kristóf

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s