Ballagási beszéd a tizenegyedikből

Kedves szülők, barátok, tanárok! Kedves ballagó diákok!

Iskolánkban, a Szentendrei Ferences Gimnáziumban hagyomány, hogy a végzősöket az egyel kisebb évfolyam búcsúztatja. Azért, mert bizonyos szempontból mi állunk hozzátok legközelebb. Az egy évvel idősebbek sokkal inkább példaképek – már kezdettől fogva, hetedik, ha úgy tetszik, mazsola korunk óta -, mint azok, akik még idősebbek, mert azok a korosztályok már túl messzinek tűnnek. A kapcsolat a két ominózus évfolyam között a szecskaavatón kezdődik, s talán a zászló-átadással sincs vége.

Az iskola három legnagyobb rendezvényével, amit a 11. évfolyam szokott megszervezni, mindig túl akarják szárnyalni a diákok az előző évit. A Mikulás KiMitTud?–dal, a FerBállal és talán a sportnappal is, bár ez utóbbit nem tudjátok megbírálni, hiszen nem foglalkoztok ilyen apróságokkal, mint a sport, vagy a hagyományőrzés, esetleg osztályra főzés. Az agytorna nálatok hétfőtől már élesben megy.

Mert Ti már nagyfiúk és nagylányok vagytok. Ez az utolsó évetek, az utolsó sulikör futások, utolsó táncok, utolsó ebédek után utolsó „letakarít, pad föl!”

Ám inkább talán azt kellene mondani, „asztal letakarít, megterít!”, hadd menjünk mi is ebédelni, hiszen nem sokára mi leszünk a legnagyobbak, ami – részemről legalábbis – hát elég bizarr. De nem kell félni, nem fog fájni. Csak egy kérésem hadd legyen, srácok, ha kiléptek bele, akkor majd jelöljetek be a Facebook-on, és írjátok meg, milyen az a NAGYBETŰS!

Buday Bence

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s