Irreális elvárások

A jelen gazdasági fejlődés egyik jelentős kihívása, hogy hogyan teremtünk jobb körülményeket a munka és az egyéni élet vitelére. Ezek a jobb munka-körülmények megmutatkoznak eredményként a termelés menetében. igényeiben és életünk emelkedett minőségében.

Magyarországon a kommunista rendszerből a demokráciába való átmenetet nagy csalódások követték.  A társadalom széles alapja akarta a változást, mert az emberek egyenlőséget, szabad életet, s vele a nyugati társadalmakban észlelt jólétet is remélték megkapni.  De, persze, nem így történt, mert sem az egyének egyenlősége, sem a társadalomban gyakorolt “szabad élet” nem történik automatikusan, ezek közül legkevésbbé az általános jólét, elsősorban mert a demokrácia nem gazdasági rendszer.  Tehát a demokráciában éppúgy lehetséges a szegénység mint más politikai, társadalmi rendszerben.  A demokrácia kiterjeszti az emberi jogokat általában, s jellegzetesen az egyén jogait a társadalomban.  Talán ezért kapcsolódik oly könnyen a kapitalizmus a demokráciához.

Az ilyen gazdasági változás, – bár egyénenként tapasztaljuk, – nem az egyénre szabott, és méretét még a legjobbak sem tudták teljességében elképzelni.  Ez nem szükségképpen a politikailag korlátolt gondolkodást jelenti, hanem a tapasztalat és a két rendszer közötti méretek felmérésének hiányát. A társadalom képtelenségét, hogy az új irányok bevezetése – az egyéni szabadság erősítése – mellett megfelelő biztonsági hálót terítsen azok alá, akik valami okból kifolyólag nem képesek a változott körülményekhez igazodni.  S emellett jelenti a helyzet- és méretfelmérések széles szempontokra kiterjedő gyakorlatának hiányát; néha az időt igényelő folyamatokkal felmerülő türelmetlenségünk kinyilatkoztatását is jelenti.

Ezért nem választották újra az első nem-kommunista kormányt, amit a demokrácia kezdeti stádiumában, felgerjedt remények közepette, nagy lelkesedéssel választott meg a nép.  A nagy orosz író, a szovjet időkbeni intellektuell ellenállás egyik vezetője, Andrei Sinyavsky sem tudta felmérni. Oly sokáig élt a kommunista társadalom állandóságot parancsoló mocsarában, hogy egyszerûen nem érthette a változás körvonalait.  Elkeseredetten, csalódottan írta “Az intelligencia és az emberek” esszéjében, hogy a Gorbacsov-i glasznoszty és peresztroika degenerálódott, s az ebből eredő gazdasági stagnálásban a legtöbb ember élete katasztrófaszerüen összeomlott. Ezt az átalakulás időszakát, élete legkeserûbb éveinek hívta, “mert semmi sem keserûbb, mint a betöltetlen remények és elvesztett illúziók”. S míg a változások csalódásokat is okozó jelenségeitől borzadt, az egyén ingatag alkalmazkodása az újhoz keltett benne rémületet, nem látta, vagy ignorálta, hogy a gazdasági stagnálásba az a rendszer vezette az orosz társadalmat, amit ő is meg akart reformálni.

A demokrácia politikai rendjét úgy lehet a gazdasági elvárásokkal integrálni, hogy megtanítjuk az embereket a toleranciára, a közös és az egyéni érdek önkéntes és tudatos pozitiv összekapcsolására, s az ebből eredő új helyzet kihasználására.

Fülöp László (1953)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s