Unicum vagy unikum?

Egyre több médiában hallunk arról, hogy a magyar bornál nincs jobb. Üzletemberek, borászok, borszakértők vállalkoznak, hogy tanítsák a tudatlan népet a tudatos fogyasztásra. Igazuk van, magam is erre szakosodtam, midőn borértésben a középfokú oklevelet is abszolváltam. Az embereket tanítani kell, de arra magam sem gondoltam, hogy a borismeretben milyen nagyfokú a tudatlanság. Megszoktam már, hogy a tudás kimerül abban, hogy a polgár meg tudja különböztetni a fehéret a vöröstől, és nagyon örülök, mikor valaki kijelenti, én a villányi bort szeretem, hát ha még egy termelőt is meg tud nevezni a termőhelyről, akkor pedig meg tudnék halni a gyönyörűségtől. Na de, hogy valaki ne tudná kicsiny hazánkban, hogy mi is az a Tokaji aszú, nem hittem volna. Járva a világot, ha valakinek van némi ismerete országunkról, Puskás és az aranycsapat mellet bizton említi a nektárok királyát. Királyok bora, a borok királya, hallatszik a szlogen legalább itt Európában Párizstól Moszkváig.
Az eset Döbörhegyen történt. A festői környezetben fekvő vas megyei falucska modern építésű templomáról híres. Kár hogy ebbe a takaros Isten házába vasárnapról, vasárnapra alig tíz ember vesz részt a Szentmiséken. Hogy mi lehet az oka, a bennfentesek szerint mindig más és más. Most egyesek az új fiatal papot okolják. Még egy hónapja sem töltötte be a hivatalát, de máris fogást kerestek rajta a szigorú ítészek: „gyanús a misebor, amit használ”, szólt a verdikt. Megjegyzem az ifjú pap, aki már nem is annyira ifjú a testvérem, a három alkalmat megért országos misebor ünnep és verseny megálmodója, és magvalósítója is egyben. Boros kapcsolataim révén már elvittem a legjobb magyar boralkotókhoz is, barátja Szepsy István, Kalló Imre, így van némi fogalma a szentségnek szánt nedűről. „De akkor is gyanús”, meg kell vizsgálni a dolgot, szólt az egyházközségi határozat és az elhatározást, tettek követték. A jámbor sekrestyés csempészte ki a borral telt ampolnát és vitte körbe a faluba. A „szakérők” szagolgatták, kóstolgatták és elemezték, szívüket pedig öröm töltötte el, megszületett a vád: Az atya nem borral, hanem Unicummal misézik. Meg is fogalmazták a püspök úrnak a levelet, az új pap szentségtörő, nem szereti a bort és valószínű ezért a Jóistent sem. Én az ellenkezőjét állítom, nagyon is szereti a Jóistent, mert ebben a templomban a Szentvérhez átváltoztatásra az Árvay pincészet 2001. év 5 puttonyos Tokaji aszúját használja, amelyet magam ajándékoztam neki. Ha úgy nézzük, megerősítem ez egy valódi unikum, de nem, úgy ahogy a rosszindulatú tudatlan korifeusok állították. Igazi kincs, ízre, értékre a borszakértők szerint. Jó hogy vannak papok, akik nem óhajtanak lőrével misézni, mert az lenne az igazi Isten káromlás és persze emberi butaság. A bűnt az Isten megbocsájtja, de a butaságot nem. Tényleg tanítani kell a népet, mert nálunk a tudás, legalábbis a borok terén egyelőre csak unikum. Amen.

P. Andor Károly OFM

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Kedves Vince! Köszönöm a jóindulatú, segítőkész hozzászólását!
    Üdvözlettel: P. Károly

  2. Tisztelt Károly atya,

    Borokban való jártassága, csakúgy mint frappáns fogalmazása, lenyűgöző!
    Engedje meg azonban, hogy két apró korrekcióval tegyem még csiszoltabbá írását:
    “Egyre több médiában hallunk arról…” -> Egyre több médiumban…
    “…és vitte körbe a faluba.” -> És vitte körbe a faluban…

    Tisztelettel:

    Boros Vince

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s