Politurozott szőlőtőkék

(Szétszórt magyar régimódi kesergöje a mai világból)

Ez maradt meg csak emlékül,
szőlőtőke kettö darab
politurban is elvénül
ahogy e kor kerget-halad.

Öregapám és nagyanyám
hajlongott a jővő felé,
verejtékük meg sem mérve,
úgy ültettek hét hold szőlőt
tán már több mint nyolcvan éve.

Legutóbb míg látogattam,
néztem-néztem ámulatban,
mi a hasznos, mi a káros:
lépésenként mind benőtte
a terjedö falu-város.

Homokos út, s bő határ volt,
táncos csikó járta csengve,
szüret diót, szöllőt termett…
Ma porták ülnek feszengve
a megkövezett út mellett,

…rég’ álmokat feledték-e
a kései fi aratók,
vagy élelmes marakodók,
kik a percnyi politikát
kiszolgálni mindig készek,
(e napokban számolgató
okoskodó történészek)
vették el a régi dülőt,
a házat a köz-ben ülőt:
– nem övéké, mér’ mentek el …
mások kára, másik bőre, –
s alkudozva fogadtak
egy eltussoló “jobb jövöre”.

Messze került barát s rokon,
illúzió, gazdag, ködös,
ki követel ősi jogon
roggyant vállal nem lesz itt hős.
Emlék a föld? Emlék a holt?
“az kéne csak, mi miénk volt”
Jönnél talán Montánából,
Venézektöl, Ausztrál-ból …
irat eltünt, dijnok kertel,
földed, házad sem ismer fel.

Várhattuk azt völgyön, hegyen,
hogy multunknak vége legyen…
‘venni könnyü, – sok, vagy kevés,
visszaadni igen nehéz.

Otthonomból hazamennék,
van is velem tanult kellék
mit marokkal-szívvel hoznék,
új utakra “baedeker”
senki földit nem érdekel.

Már én bizony soh’se hajtom
csikómat a Tiszaparton.

Fülöp László (1953)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s