A Duna-stratégia és a magyar elnökség

2011 első félévében az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét Magyarország fogja betölteni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az EU programját a mi kényünk-kedvünk szerint irányítjuk, ugyanis a program nagy része, az elkövetkezendő tíz évre meg van határozva, de a felmerülő témák egy részét az éppen elnöklő ország határozhatja meg.

Az Európai Unió jelenlegi programja – melyet, mint már említettem nekünk is követnünk kell – az ún. ˝Európa 2020˝ (eredetileg a Budapesti Stratégia nevet kapta volna, de ezt később elvetették, mert a spanyol elnökség alatt vett nagy lendületet az előkészítése). Az Európai Bizottságnak most kiemelten fontos Budapest álláspontja, hiszen a magyar elnökség alatt lesz először lehetőség kiegészíteni, módosítani a program szövegét.

A magyar elnökség tevékenységében fontos helyet kap a Duna-stratégia: a Duna-menti országok (Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia és Románia) 2006 márciusában fogadtak el egy határozatot Budapesten, melyben kifejezik együttműködési szándékukat a térség fejlesztésének és politikájának összehangolásában. 2009. május 6-án ezek az országok egy újabb nyilatkozatot fogadtak el Ulmban, aminek a célja egy olyan területi, gazdasági és kulturális egység létrehozása, mely a 2014-ben induló új költségvetési periódusban, mint „Duna-régió” (ami azóta Bosznia-Hercegovinával, Bulgáriával, Csehországgal, Horvátországgal, Moldovával, Montenegróval, Szlovéniával és Ukrajnával bővült) egy kutatási és fejlesztési térségként kerülne meghatározásra. Az Európai Unió jóváhagyta a stratégiát, de kijelentette, hogy emiatt nem lehet új intézményt létrehozni, új pénzforrást teremteni vagy új szabályozást alkotni.

A Duna-stratégia programja rendkívül sokoldalú, kiterjed az energiaellátásra, a közlekedésre (vízi, vasúti, közút, és légi), a munkahelyteremtésre, a környezet megóvására, és a kulturális sokszínűségre is, egy szóval az élet majd minden területére.

A stratégia központjában elsősorban a Duna hajózhatóvá tétele áll, mert helyenként különböző időszakokban egyáltalán nem hajózható, főleg nem nagyobb teherszállító hajókkal (figyelemreméltó adat, hogy a Rajna teherforgalma kb. kétszázszor akkora, mint a Dunáé). Ennek a megvalósítása két módon lehetséges, az egyik az, hogy a Dunát zsilipekkel, víz-, és hajólépcsőkkel szabályoznánk. Ezzel az elgondolással nem csak a bekerülési költsége a problémás, hanem az is, hogy így a Duna völgyében élő fajok életterülete jelentősen lecsökkenne a megemelkedő vízszint miatt. A másik megoldás, ha nem a folyót igazítjuk a hajókhoz, hanem épp ellenkezőleg, a hajókat a folyóhoz, egy kifejezetten a Dunára tervezett hajótípusokat gyártó Közép-Európai Hajóépítő klaszter létrehozásával. A közlekedés más módjai is fontos részét képezik a programnak (vasúti, és közúti). Az összekapcsolhatóság és a mobilitás szempontjából kulcskérdés a határokon átnyúló közösségi és tömegközlekedés fejlesztése. Magyarország kiemelt érdeke az V. pán-európai közlekedési folyosó fejlesztése, a Central European Transport Corridor megvalósítása (ami az észak-déli közlekedés és szállítás egyik kulcseleme), és az, hogy a Magistrale gyorsvasút Budapestet is elérje.

Az energia kérdése szintén fontos helyet kapott a stratégia programjában. Magyarország kiemelten foglalkozik az energiaellátás javításával, a piaci verseny erősítésével, és a klímaváltozás káros hatásainak mérséklésével. Ezek elérése érdekében az infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen. Az áram-, és gázpiac egyesítésével csökkenthető lenne az áremelkedés negatív hatása, valamint az import energiától való függés. Ezt úgy lehetne elérni, ha erősítenénk a határokon átívelő energiakereskedelmet, és fokozottan támogatnánk a megújuló energiaforrásokat (különösen a bioenergiát).

A stratégiának, mint már említettem a környezetvédelem is fontos része. A klímaváltozás, és a kialakuló vízhiány miatt a magyarországi édesvíz készlet (felszín feletti és alatti folyó-, és állóvizek) felbecsülhetetlen értékűvé válik. Magyarország véleménye, hogy a Duna-stratégiában a víz (beleértve a Duna mellékfolyóit, és azok vízgyűjtő területét) kiemelt szerepet kell, hogy kapjon, ezért hazánk soros elnöksége idején a víz és a vízgazdálkodás kiemelt szakmai terület lesz. A cél az, hogy az EU Víz Keretirányelv érvényesüléséhez szükséges feltételek megteremtésével (ellenőrzés, folyamatos megfigyelés) legkésőbb 2027-re a Duna Régió valamennyi országa elérje a vizek jó állapotát. A Duna-stratégiát át kell hatnia a felelős vízkormányzás gondolatának, hogy meg tudjuk tartani a stratégiai vízkészleteinket. Ennek érdekében látszólag több egymásnak ellentmondó dolgot kell egyszerre tejesíteni: biztosítani kell a vízigényt (ivóvíz, ipari víz, közlekedés, stb.), valamint az ökológiai vízigényt, és meg kell őrizni a stratégiai víztartalékokat, és azok tisztaságát. Ezen kívül a Víz Keretirányelv még más szociális, és gazdasági célokat is kitűzött, például közös árvíz-, és aszályvédelemi, vidék-, mezőgazdaság-, és turizmusfejlesztési politikát. Ez nem csak a meglévő intézményrendszerek működtetését, és fejlesztését jelenti, hanem a szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket is. Ez csak a tagállamok által közösen kialakított területi-, és gazdaságpolitikai koncepcióban valósítható meg.

A programnak természetesen a Duna vidékének fejlesztése is lényeges eleme. Legfőbb célja a nagyfokú regionális fejlettségbeli különbségek felszámolása. A gazdasági fejlődés egyik ígéretes útja a zöld gazdaságfejlesztés és beruházás. Az ilyen technológiákkal fenntartható a térség fejlődése, növelhető az energiahatékonyság, illetve a szennyvíz-, és hulladékkezelés, újrahasznosítás. Ez lehetőséget jelent a régió kis és közép-vállalkozóinak új kezdeményezésekre, fejlesztésekre, innovatív beruházásokra. Magyarország célja, hogy a Duna Stratégiával kapcsolatos napi döntéshozatalban, mind a vállalkozások, mind a közösségi szereplők részéről a környezettudatos megközelítés érvényesüljön. A projekt fontos része a vidék népességmegtartó erejének növelése az erőforrások fenntartható használatának, és a vízkészlet ökológiai szempontú hasznosításának biztosításával, valamint a fenntartható agrárszektor, és az élelmiszerbiztonság javításával.

Mind az EU2020 program, mind a makro-régiós (nagy térségi) fejlesztési stratégiák elősegítik az európai gazdaság kilábalását a válságból. Ez alapján célszerű átvizsgálni a főbb fejlesztési célokat, és esetleg átrendezni őket. Ahhoz, hogy a Duna-stratégiában érdekelt országokban megvalósulhassanak ezek a célok a szabadságjogokat gátló tényezők teljes lebontása szükséges, mind gazdasági, infrastrukturális, és kulturális értelemben.

Virág Zsombor

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s