Advent, szeplőtelen fogantatás, Karácsony

Advent

Maranatha így köszöntötték egymást a keresztények az Ókorban. Az arám köszöntés két féle képen választható el, és így két értelme is van. Mara-natha, imperatívuszban Jöjj el Uram Jézus, Maran-atha perfektumban, jelentése Jézus Krisztus már eljött. És valóban, amire advent időszakára készülünk az Úr Jézus születése, már megtörtént több mint 2000 évvel ezelőtt egy kis palesztinai kis falúban, Betlehemben. Itt van már közöttünk, és nap, mint nap találkozhatunk is Vele az Eucharistia színében. Mégis ez a készületi idő és az ezt jelképező négy gyertya a koszorún jó, hogy készenlétben tart bennünket – figyelmeztet mindannyiinkat, hiszen várjuk a második eljövetelét is, mindegyikünk a maga élete végén. Az az eljövetel sorsunk beteljesüléséről szól majd, örök boldogság, vagy örök kárhozat a tét, nem mindegy tehát, hogy talál minket gyarló szolgáit eljövendő Urunk, helyesen kell tehát felkészülnünk életünk nagy Karácsonyára is.

Advenio, advenire, adveni, adventum a latin szó jelentése eredetileg jönni, (az Úr jön) az advent tehát elsősorban az (Úr) jövetel ideje. Isten tehát a főszereplő nem mi magunk. Ő akar életünk részévé válni, és folyamatosan közeledik felénk. Az evangéliumokban is világos ez a mozgás, mindig Isten az aktív, ő közelít az ember felé. Még a tékozló fiú történetében is elsősorban Őrá kell figyelnünk. A sertések eledelétől megundorodó és éhező ifjú ugyan „mozgásba jön”, elindul az atyai ház felé, de végső soron az Atya, (a Mennyei Atya) a központ, aki már messziről látja fiát, tehát várja nap, mint nap és feladva méltóságát (egy idős ember nem szaladhatott, mert az megalázó volt abban a kultúrában (is)), fut-rohan a hazatérő gyermeke felé. Nekünk ilyen teremtő Istenünk van, minden nagyságot és hatalmat felad Jézus Krisztusban csakhogy szeretetett teremtett gyermekeivel, a paradicsomi csalódás után velünk újra egyesülhessen. Érdekes az Advent kifejezést mégis mi önző módon a magunk szempontjából várakozásnak fordítjuk, persze nem minden alap nélkül, hiszen a közeledő Urunkat várni kell, hogy létre jöhessen a nagy találkozás.

Ilyenkor tehát gondolunk a zsidó népre, akik az Ószövetségben várták Messiásuk eljövetelét, és várják ma is, hiszen nem ismerték fel Jézus Krisztus személyében. Várakozunk Karácsony ünnepére, születésének méltó megünneplésére, és ez által készülünk második eljövetelére is, reményeink szerint az igazán nagy ünnepre, mert ugyan mik a kis földi Karácsonyaink, a majdan mennyei örömünkhöz képest?

De hogyan is kell helyesen várakozni?  Keresztelő János visszavonult tanítása kezdetén a pusztába, hogy felkészülhessen missziójára. Ő idézi Izajás prófétát:  „ A pusztába kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsenek fel minden völgyet, minden hegyet hordjanak le, ami egyenetlen legyen egyenessé, ami göröngyös legyen sima úttá, s meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét.” Lk 3,4-6

Tervszerűség és radikalistás. A felvonuló hadvezérek előőrsöket, útépítőket küldtek seregeik előtt, hogy rendezzék elő a terepet, ők, akik sokszor két oldalról előbb találkoztak egymással, mint a hadviselő felek. Ez a tervszerű előkészület képe. Az egyenetlen, göröngyös egyenessé tétele, nem könnyű feladat, ez a teljes-radikális megújulás allegóriája lehet.

Készületünk legyen tehát tervszerű és radikális. Tervezzük meg a bűnbánatunkat és térjünk meg végre teljesen ne csak külsőleg, ne csak ímmel-ámmal, tervezzük meg készületünkben a csendet és végre hallgassunk csak Istenünk tanító szavára, Ő csak a csendben képes megszólítani bennünket. Tervezzük meg hogyan és mit teszünk, és cselekedjük bátran a jót, hiszen kiválasztottságunk nem azt jelenti, hogy babérjainkon ülhetünk és eláshatjuk talentumainkat, hanem azokat kamatoztatnunk kell egymás javára és Istenünk dicsőségére, így remélhetünk csak visszatérésekor jutalmat: „Jól van te derék és hű szolga, menj be Urad örömébe!”

Szeplőtelen fogantatás

Az Isten már példát is mutatott a készületből nekünk! Fia érkezését az Ószövetségben lépésről, lépésre megtervezte, aminek beteljesülése édesanyja Mária, akit magát is előkészített, felmentette az (eredeti) bűn szolgaságából, hogy tiszta méhében, Isteni gyümölcsöt teremhessen! Az Isteni tervet, Isteni, de merész elhatározás követte, mert valljuk meg őszintén felvenni emberi természetünket, radikális döntés, igazi bátorság kellett. Ugyanakkor büszkék is lehetünk, mert Máriában helyt állt az emberiség a tisztes fogadásra.

Karácsony

„Királyi gyermek született…” hangzik az ének, és számtalan festményen, szobron már ott van a jászolban fekvő gyermek Jézus fején a királyságot jelző ékszer. De milyen király ő, aki életében visszautasította az uralkodói címet? A kenyérszaporítás csodája után nem kíván földi uralkodója lenni népének. Pilátust is helyre igazítja, hogy az ő királysága nem e világból való… „Te mondod, hogy király vagyok”, én nem! Talán Szent Ambrus fogalmazza meg a legérthetőbben miben is áll az ő királysága. „Jézus nem azért király, mert ismeri és uralja a teremtés fizikai titkait, hanem mert azonos a számunkra példaként mutatott életformával. Ő mutatja azt a végső mércét, amelyhez az emberi jóság és önzetlenség igazodni képes. Ő mérce az etalon, hogyan lehet üdvösségre jutni.” Karácsonykor is királysága, mércéje, etalonja üdvösségünk útjának. Ha ő merte kiszolgáltatni magát nekünk, mi is merjük életünket rábízni, elhagyni miden evilági felesleges koloncot, hogy végre meg tudjuk érteni isteni akaratát bennünk.

Áldott Karácsonyt és Békés Újévet!

P. Andor Károly OFM

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s