Médiatörvény – tévedések színjátéka

Nem látszanak csillapodni a kedélyek az új médiaszabályozásról szóló vita kapcsán – még a szakmaiak sem. Bár a kormány azt állítja, hogy a vita most már kezd normális – professzionális? – mederbe terelődni, érdekes módon a több éves szakmai tapasztalattal rendelkezők sem mindig értik a vitatott jogszabályokat. Vagy nem akarják érteni.

A mai Népszabadságban egy cikk és egy rövid interjú is foglalkozik a témával. Kezdjük először utóbbival. Dr. Polyák Gábor, amúgy valóban elismert médiajogász, több témába vágó könyv és tanulmány szerzője egyrészről továbbra is ragaszkodik azon állításához, miszerint a médiaalkotmány (Smtv.) alapján a bíróságon kívül a Médiatanács is kötelezheti az újságírót információforrása felfedésére.

Azonban aki ismeri a médiatörvény (Mttv.) és a közigazgatási jog vonatkozó szabályait – és szerintem Polyák amúgy ismeri -, az tudja, hogy az Mttv. taxatíve, tehát kimerítő jelleggel felsorolja a Médiatanács feladat- és hatásköreit. A 182.§ c) pontja pedig meghatározza, hogy a Médiatanács az Smtv. 13-20.§§-ai esetében járhat el konkrétan. A Polyák által vitatott passzus azonban az Smtv. 6.§-ban van rögzítve („bíróság vagy hatóság […] kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére kötelezhet”), a Médiatanács tehát ilyen esetekben nem jogosult eljárni. Azért sem, mert a közigazgatási eljárás általános szabályai szerint – melyet maga a médiatörvény rendel háttérjogszabályként alkalmazni – egy hatóság hatáskör hiányában történő eljárása és meghozott határozata semmisnek minősül (Ket. 121.§ (1) b)). Amúgy pedig egy hatóság – így a Médiatanács – sem telepíthet önmagához olyan hatáskört, ami jogszabály szerint nem tartozik hozzá. Így az információforrás felfedésére a bíróságon kívül az erre jogosult hatóság, tehát kizárólagosan a nyomozóhatóságok kötelezhetnek (akit további jogászkodás érdekel, itt megtalálja).

Továbbmenve, Polyák Gábor arra az újságírói állításra-kérdésre (magam sem tudom eldönteni), miszerint az NMHH (sic!) „bírságot róhat ki a közerkölcsöt megsértő médiákra”, nem azt válaszolja, hogy ez totális félreértése a törvénynek, hanem, hogy „ezeknek a fogalmaknak nincs objektív tartalmuk”, és ezért „ízlés dolga”, ki mit ért alatta. Pedig azt is tudhatja Polyák Gábor, hogy alapelvi szinten, szankció kapcsolása nélkül az a kitétel, miszerint a „sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt”, a korábbi sajtótörvényben is szerepelt. És vélelmezhetően azt is tudja, hogy a fordulatot ráadásul szó szerint vette át a hatályos Smtv., mégpedig ugyanazzal a jelleggel – azaz alapelvi deklarációként, melyhez nem kapcsol semmiféle szankciót! (Smtv. 4.§ (3))

Hiába van generális szabályként rögzítve az Mttv. egyes szakaszaiban, hogy az NMHH Hivatala vagy a Médiatanács médiaigazgatásra vonatkozó szabály megsértőjével szemben jogkövetkezményt alkalmazhat, vagy hogy a Médiatanács ellenőrzi a sajtószabadság érvényesülését e törvény és az Smtv. keretei között, ha egyszer konkrét ügyekben csak úgy és csak akkor járhat el, amit jogszabály hozzá telepít. És minő meglepetés, hogy a közerkölcs megsértése esetén indítható eljárás nem tartozik ezek közé – mint ahogy sehova se, hiszen ez egy elvi szintű tétel, melynek megsértéséhez nem tapad semmilyen jogkövetkezmény.

Az interjú után térjünk át az említett cikkre. Ebben kifogásolják Orbán Viktor azon, az EP-ben minap kifejtett cáfolatát, mely a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése esetén kiszabható bírságokról szólt. Pontosabban arról, hogy ilyen esetekben bírság nem róható ki. A legdurvább szankció ugyanis, amit a Médiatanács alkalmazhat ilyen esetekben, hogy arra kötelezi médiaszolgáltatót – mert igen, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye csak és kizárólag az üzleti alapon működtetett és szerkesztett tartalmat kínáló tévékre, rádiókra ill. lekérhető tartalmakra vonatkozik, és azon belül is csak a tájékoztatás célját szolgálató hírműsorokra -, tegye közzé a Hatóság döntését, a döntésben foglalt közleményt, vagy adjon lehetőséget a másik álláspont képviselőjének álláspontja megjelenítésére.

Az talán említésre sem méltó, hogy az Smtv. és az Mttv. erre vonatkozó §-ai majdnem szó szerint megismétlik a korábbi médiatörvény (Rttv.) rendelkezéseit. Ott ugyanis szerepelt ez az előírás, azzal az eltéréssel, hogy a műsorszolgáltató jogsértése esetén ugyebár akkor még nem a Médiatanács, hanem az ORTT Panaszbizottsága járt el.

Őszintén szólva érthetetlen, hogy ilyesmiket nem vesznek figyelembe a jelenleg is zajló disputa résztvevői – ellenben teleharsogják a világot azzal, hogy Magyarországon megszűnik a vélemény-nyilvánítás és a sajtó szabadsága. Kifogásaikat azonban – mint az fent is látható – tételesen lehet megcáfolni.

Forrás: mandiner.hu – http://mandiner.blog.hu/2011/01/21/mediatorveny_tevedesek_szinjateka

Reklámok

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s