Kárpátok perioikoszai

A kettős álllampolgárság immár kipipálva. Sokan kérdezhetik: miért kapnának választójogot is a külhoni kettős állampolgár magyarok? Én inkább megfordítanám a kérdést: miért NE kapnának választójogot, ha már magyar állampolgárokká váltak?

Az állampolgárság ugyanis jogokkal jár. Az állampolgári jogok közé tartoznak a gazdasági, szociális, kulturális jogok, de mindenekelőtt a politikai viszonyokhoz kapcsolódó jogok. Ezen belül is a szabadságjogok és a politikai jogok csoportját különböztethetjük meg: a politikai jogok közül pedig a választójog, az általános választójog az egyik legfontosabb vívmány, amit jellemzően liberális jogvédők, aktivisták vagy politikai erők az elmúlt kétszáz évben elértek – erre még visszatérek. A választójog tehát erősen kapcsolódik az állampolgársághoz: rendkívül komoly indokok kellenek (ha léteznek ilyenek egyáltalán), hogy ne járjon ez a jog az adott országok bizonyos állampolgárainak.

Egy ilyen lehetséges okot kihúzhatunk: sem az Európai Unió, sem a Magyarország által megkötött, ránk nézve kötelező szerződések nem gördítenek akadályokat az elé, hogy egy magyar állampolgár szavazójoggal is rendelkezhessen. Viviane Reding igazságügyi EU-biztos szóvivője éppen a magyar kettős állampolgárság ügyéről nyilatkozta azt: az állampolgársággal kapcsolatos ügyekben maguk a tagállamok viselik a felelősséget, és a Bizottságnak nincs hatásköre, nincs lehetősége fellépni ilyen kérdésekben.

Redinggel egy időben hazai nemzetközi jogászok is hangsúlyozták: csak és kizárólag az adott állam jogosult dönteni arról, kinek ad választójogot. „A megkülönböztetés általános tilalmára vonatkozó kötelezettségen kívül nincs olyan, az állampolgárságot, illetve a választójogot érintő uniós jogszabály, amely a szuverenitást korlátozó módon kötelezné a tagállamokat ezekben a kérdésekben” – fejtette ki Lattmann Tamás. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász is elmondta: nem lehet kifogásolni, ha Magyarország szavazati jogot adna a magyar állampolgárságú határon túli magyaroknak. Szlovákia, Franciaország, Olaszország és Románia is biztosít szavazati jogot a diaszpórában élő, belföldön lakóhellyel nem rendelkező állampolgárainak.

Azt se felejtsük el, hogy e sorok olvasói közül a legtöbben uniós állampolgárok: az Unió állampolgára az EU bármelyik országában szabadon mozoghat, utazhat és tartózkodhat, a lakóhelye szerinti tagállamban részt vehet a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon, sőt akár jelöltként is indulhat és megválasztható. Bár ehhez a jogosultághoz helyi lakcím kell, az uniós állampolgárság jó példa arra, hogy a választójog is rég elmozdult a régi, szigorúan nemzetállami keretek közül.

*

Ha nemzetközi jogi akadályok nincsenek, onnantól kezdve a magyar kettős állampolgárok választójoga tisztán politikai kérdés. A magyar politika pedig jelenleg – és még jó pár évig – nagyjából Orbán Viktor dolgozószobájában dől el, és itt akár le is zárhatnánk a cikket. Mégis folytatjuk: igen, a Fidesz részéről is voltak olyan megszólalások, hogy a kettős állampolgárok nem fognak választójogot is kapni. Németh Zsolt egy Simicskó Istvánnal közös koncepcióra hivatkozva még tavasszal, a választások előtt azt nyilatkozta: nem járna választójog a kettős állampolgársággal. Lázár János december végén azt nyilatkozta: „Az eddigi érvek nem győztek meg teljesen, hogy korlátlanul meg kellene adni. Ezt a választ alaposan meg kell gondolnunk”.

Németh kijelentését választások előtti, okos óvatosságként lehet értelmezni (gondoljunk csak a december ötödike előtti, ballib bendősoviniszta kampányra); és Lázár megjegyzése is inkább kivárásra utal. A Fideszben egyre erősebbek azok a hangok, amelyek megadnák a szavazójogot a külhoni magyaroknak. Semjén Zsolt decemberben arról beszélt: az elfogadott törvény nem ismer A vagy B kategóriájú magyar állampolgárságot. Egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van. Személyes véleménye szerint a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot.

Pár napja viszont Kövér László házelnök kész tényként jelentette be: választójogot kapnak a külhoniak. Gulyás Gergely, az alkotmány előkészítésével foglalkozó parlamenti bizottság alelnöke azt nyilatkozta: lesz választójog, és várhatóan kiveszik az alkotmányból azt a részt, amely a választójog feltételéül szabja a magyarországi lakhellyel való rendelkezést. Gulyás szerint az alkotmányozó bizottság többsége támogatta ezt a változást. Egyre több jel utal tehát arra, hogy a kétharmados kormánypárt a szavazójog megadása mellett dönt.

*

A kérdés tehát már csak a „hogyan”: miként tudnak határon túli kettős állampolgárok Magyarországon szavazni? Külhoni mandineres kollágáink, J. Clayton és pazs is az ezzel kapcsolatos várakozásokkal tekintenek a választójog újraszabályozása elé.

Számos modell elképzelhető, és a részletekről még nincs sok tudomásunk. Gulyás szerint a modellek a konzultációs jellegű képviselettől a teljes mandátumig terjedhetnek. A két leginkább logikus megoldás: csak az országos listára szavazhatnának, az egyéni képviselőkre nem; vagy pedig létezne egy külön határon túli lista. Az, hogy ez mennyi képviselőt jelent a 2014-től mintegy kétszáz fősre csökkenő magyar parlamentben, még nem tudhatjuk. A határon túli állampolgárok számaránya lenne az irányadó? Vagy csak egy párfős, szimbolikus csoportot alkothatnának a parlamentben, mint egy mini frakció? Ez az a kérdés, amiről érdemes és kell is vitázni.

Egyebekről kevésbé: a kettős állampolgárság megadása olyan egyszerű és alapvető, mint a lélegzetvétel, s ettől csak a szégyenletes 2004-s gyurcsányi NEM-kampány tért el drasztikusan – meg is lett annak a hosszú távú következménye. A külhoni magyarok parlamenti képviselete mellett pedig itt az idő és az alkalom, hogy a magyarországi kisebbségek ügyét is megoldják: a hazai kisebbségek parlamenti képviseletének megoldatlansága miatt 1992 óta tart a mulasztásos alkotmánysértés.

A választójog elleni érvekről: gyakran előjön, hogy az választhasson, aki itt adózik. Nos, ez az érv még a kettős állampolgárság kérdése idején is előjött, mégse tartom megalapozottnak. Mit is értünk pontosan adózás alatt? Netán a Magyarországon segélyből élők, a nyugdíjasok, a tartósan külföldön élő magyar állampolgárok (akik kint dolgoznak, kint kapnak fizetést és kint fizetik a tébét és az egyéb adókat) esetében is meg kellene vonni a választójogot? Talán a cenzus mellett érvelnek az ellenzők? Nos, ha így van, valójában szép konzervatív eszmét támogatnak ezzel. A magunkfajta álkonzerveknek is megvannak a különbejáratú elméleteik a választójog kívánatos szűkítéséről, de azok a való világban talán maradjanak meg szellemi játszótereinken. Az állampolgárság önkéntes alapon történő kiterjesztése, megkönnyítése ugyanakkor a jogszerzés, jogkiterjesztés virtigli liberális eszméje. Nem is értem, hogyan tiltakozhatnak ez ellen öntudatos baloldaliak, liberálisok, netán libertáriusok.

Van egy félelem a szociális és egészségügyi ellátások ügyében is, de azok nem az állampolgársághoz kötődnek: mindenki ott jogosult rájuk, ahol nyugdíj- és tb-járulékot fizetnek.

A politikai ellenérvek kevésbé érdekelnek: amikor szocialista-liberális politikusok, közírók és egyebek attól félnek, hogy a határon túli magyar választók szinte kizárólag a magyar jobboldalra szavaznak, akkor nem tudok mást idézni, mint a másnak ásott verem és a beleesés ősi bölcsességét. Tetszettek volna. A legkíméletlenebb politikai logika is arra ösztönözheti a magyar kormánypártot, hogy ezt a gólt belője a rég kapus nélkül maradt kapuba. Ugyanakkor nyilván nem lesz kétmillió új állampolgár, az állampolgárságot felvevők sem fognak mind választójogukkal élni, és a szavazók sem fognak száz százalékban a Fideszre szavazni. Arra viszont majd szívesen, aki józanul képviseli a külhoniak, vagyis inkább a teljes magyar nemzet érdekeit.

*

Horvátok, szerbek, románok és a többiek: választójogot adtak a külhoni nemzettársaiknak. Európában, s főleg a kontinens innenső végében történelmileg úgy alakult, hogy az országhatárok nem fedik a nemzetek határait. Különösen így van ez a mi esetünkben: Európa legnagyobb őshonos nemzeti kisebbségét alkotják a magyarok a különböző szomszédos országokban, s az elmúlt 90 év magyar történelmét súlyosan meghatározta a nehezen feloldható trianoni trauma. Elképzelhető, hogy az éppen teljhatalommal rendelkező magyar jobboldal úgy oldja meg a kínálkozó lehetőséget, hogy rögtön másodrendű magyar állampolgárokat teremt a külhoniakból, mintegy kárpát-medencei perioikosszá, körüllakóvá téve őket?

A Fidesz, amikor liberális kispártból a magyar jobboldal vezető ereje lett, egyik fő vállalásaként a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítését nevezte meg. Választópolgárai szemében ma is ez az egyik legfontosabb identitásképző elem és mérce. Magyarország ma már az Európai Unió és a schengeni övezet része. December ötödike traumáját tavaly feloldotta az új országgyűlés. Abban a korban, amikor részben (s lassan egészen), békességben megszűnnek az átívelni kívánt határok, vajon mi akadályozná meg a kétharmados kormánypártot, hogy befejezze ezt a történelmi feladatot?

Forrás: Mandiner.hu – http://mandiner.blog.hu/2011/01/24/a_karpatok_perioikoszai

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s