Dilemma?

Egy tablókiállítás margójára

1986-1987- ig. az érettségit követően mindössze 18 évesen teológus elő felvettként Cegléden töltöttem a kötelező sorkatonai szolgálatomat. Mint a történelem iránt érdeklődő fiatalt az ütegemben politikai tiszt engem kért fel október 23-án, hogy tartsak előadást az 1956-os „ellenforradalomról”, kiemelve Mindszenty Bíboros negatív szerepét, hazaáruló magatartását. A cinikus katonatiszt jól tudta, hogy kispap vagyok, és valószínűleg az is tudomására jutott, hogy a történelem tantárgy volt a kedvencem, abból középiskolai tanulmányi versenyeket nyertem. Nem titkolt szándékom volt, hogy ferences szerzetesként, történelem szakos tanár leszek. Az előadásért egy hét eltávozást, szabadságot ígért, ami nagy ajándéknak számított, hisz aki volt katona tudja, hogy még a véradásért is csak 2 napot adott a néphadsereg. Dilemma!(?)

A tanulmányainkban egyértelmű volt akkor 1956, ahogy Mindszenty megítélése is. Még a középiskolában ahol végeztem a ferences atyák is óvatosan bántak a témával, érthető okokból, hisz ott valóban „lét volt a tét”, de otthon valami egészen mást láttam és hallottam igazság gyanánt.  Emlékeztem, amikor a szomszédunkban a „rendszer” által elbocsájtott szatmári kedves nővérek, a kezembe adtak egy újságpapírba csomagolt külföldről becsempészett titkos könyvet: Mindszenty Emlékiratait, emlékeztem a főpap írására, benne a forradalom képeire. Felsejlett nagyapám „kékdoboza”, amikor már több éve agyvérzéssel bénultan ült az ágya szélén és jöttek hozzá a régi idők látogatói, a doboz mindig előkerült benne történelmi relikviákkal, többek közt a képekkel, ahogy a néhai Bíboros, akkor még zalaegerszegi apátplébános együtt ünnepel szüleimmel, dédszüleimmel. Határozottam előttem volt a megsárgult tablókép a ferences templomépítő bizottságról, középen Mindszenty-Phem József, mellette az alsó sorban jobbra Vizsy György gazdálkodó, „templomatya” a dédapám. Emlékeztem a családi beszélgetésekre, ahol egészen más kép jelent meg a hazaárulónak nevezett főpapról, mint a hivatalos történelemkönyveim lapjain. Csak a 25 éves egerszegi lelkipásztori munkássága miatt is inkább az építő és építtető, alkotó és kiváló szervező jelzőket hallottam róla. Felsejlett a titokban hallgatott Szabad Európa rádió sistergő hangja, ahol 56-ot következetesen forradalomnak mondta a riporter, Mindszenty bíborost pedig hazafinak, és nem utolsósorban fehér mártírnak. Szinte még gyermekként kellett döntenem, kényelmes megalkuvás, vagy az igazság hirdetése?

Azt hittem a rendszerváltozás után mindez már senkiben nem lehet dilemma, de rá kellett jönnöm, hogy a 40 éves méreg sok jó szándékú emberben okozott tévismeretnek nevezett, amúgy szerintem még mindig gyógyítható kórt.  Édesapám Andor Imre is így gondolta, nyugdíjasként rászánta magát, és gyűjteni, kutatni kezdett. Közel 50 tablót készített, amelyeken a Bíboros Úr valódi életútját, és igazi munkásságát örökíti meg korbeli dokumentumok, (újságcikkek, feljegyzések, íratok, és képek) segítségével. Zalaegerszegről indul, és az anyag végig követi a főpap életútját egészen az emigrációig. Kiegészítve a bíboros egy-két liturgikus használati tárgyával, már több helyütt ki is volt állítva a gyűjtemény. Zalaegerszegen, Rédicsen, a Bíboros Úr szülőfalújában Csehimindszenten, Szombathelyen, a Kájoni János Házban Budapesten és Szentendrén. A sor nem teljes, a hely is szűk leírni a fogadtatást és az érdeklődés nagyságát.

Szentnek kiáltjuk, adta címéül Füzér Júlián ferences atya a Mindszentyről szóló híres monográfiájának. Mi pedig Sienai Szent Bernardin nyomán tudjuk, hogy a „Szentek életét tanulmányozni kell, hogy okoljon belőle az útókor…” Rajtunk nem múlik, tanulunk, de így tanítunk is, hogy okoljunk. A kiállítás hozadékaként tudom be, a zalaegerszegi ferences templom mellé megálmodott Mindszenty Emlékház és konferenciaközpont egyelőre még csak terveit, a sopronkőhidai börtönbe tervezett Mindszenty emlékszobát (ez utóbbi 2011 márciusában valóban elkészül), számtalan cikknek, tanulmánynak megjelenését.

Sok kicsi sokra megy. Ezért vállalkoztam, hogy írok Köpeczi Bócz Edit történész könyvébe, hisz munkásságával a fentiek szellemében dolgozik ő is. Nincs könnyű dolgunk, ám a jó ügy érdekében bízhatunk Isten segítségében. A dédapámmal történt egy a ferences templom építésnek nehézségeivel kapcsolatos beszélgetése során, jelentette ki Mindszenty: „György Bátyám, olyan kifejezésünk, hogy lehetetlen nekünk Krisztus követőknek nincs, csak egy mustármagnyi hit kell, és igen is minden lehetséges!” Nincs többé dilemma!

P. Andor György Károly OFM

Reklámok

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s