Magyarország a gazdasági válságban

ahogy a diákok látják…

» Lelik Zsófia

A gazdasági válság az Amerikai Egyesült államok pénzügyi válságából ered. A bankok között hitelezési verseny folyt, rengeteg embernek adtak kölcsönt, például ingatlanokra. Ezeket a hiteleket tömegesen nem tudták visszafizetni, így egyre több ingatlant értékesítettek, egyre több került a piacra, amiket nem tudtak eladni, így csökkent az ingatlanok értéke. Ez az ingatlan válság Magyarországon nem lépet föl, a pénzügyi válság abból állt, hogy a forint értéke leromlott.

     Valójában a pénzügyi válság oka a hazugság és a kapzsiság. Ilyen válság már korábban is előfordult a történelem során; a legnagyobb pénzek a semmiből keletkeztek, nem volt mögöttük érték. (Jelenleg ez a tőzsde.) A bankok olyan részvényeket, hiteleket vásároltak nagy mértékben, melyek mögött nem volt fedezet, vagyis hazudtak a társaságoknak az értékekről. Ez a rendszer két elemből áll: aki hazudik (cégek, brókerek), és aki „örömmel hallgatja”(bankrendszer). Ezek a hazugságok az értékekről kiderültek, az értékpapírok mögött nincs semmi, „kipukkadt a lufi”, visszaesést szenvedett a pénzügyi rendszer. Ekkor a magántulajdonban lévő pénzügyi központok a közösségtől, vagyis az államtól kértek ingyen pénzt. (Vagyis nem vettek föl kölcsönt, hogy ne kelljen visszafizetni.)  Sok országban adtak kölcsönt a bankoknak (Magyarország nem), de kiderült, hogy mindeközben a vezetők hatalmas prériumokat kaptak (ez itthon is megtörtént).

     A pénzügyi világ csődje magával rántotta a termelő szférát is. Magyarországon  a termelő cégek nem kaptak kölcsönt a bankoktól korrekt kamatra é körülményekre, ezért pénzüket tartalékolják, biztonságosabb befektetéseket keresnek, mint az államkötvények, tehát pénzből pénzt akarnak csinálni. Az exportkereslet csökkenése létszámleépítésre kényszeríti a vállalatokat.

     Előző kormányuk, bár nem tartozik a válságot előidéző okok közé, csak súlyosbította  a helyzetet. Gátlástalanul kiszolgálták a pénzügyi rendszert. Lehetővé tette, közvetve buzdította az embereket, hogy külföldi devizában vegyenek fel kölcsönöket, ezt még ma is nyögik az emberek. Továbbá a nehéz helyzetekbe került országok (Spanyolország, Görögország) egész Európára rányomta bélyegét. Többet kell fizetni a kölcsönökért, magasabbak az adók, sokan vesztik el állásukat.

     Én személy szerint, mint egy tizenhat éves,   csak annyit tapasztalok, hogy (többek között) emelkedik az üzemanyag ára, az emberek törlesztésre, adóra, számlákra költik a pénzüket, sokakat elbocsájtanak munkahelyükről. Szerencsére ezek a problémák közvetlenül még nem érintenek engem, de nem kell már sok idő, hogy én is a részese legyek.

     Talán a megoldás a megújuló energiaforrások használatában, magyar termékek helyben való, helyi vásárlásában és persze sok egyéb dologban (amiket nem ismerek) rejlik.

» Szűcs Adrienn

          2008-ban hallottuk először ezt a fogalmat. Akkor még nem tudtuk mit is jelent pontosan, még nem éreztük, milyen nehézségekkel jár ez. Csak az idősebbek kapták fel fejüket e kifejezés hallatára. Tán még a szüleink is csak sejtették mit is takar az a kifejezés, hogy gazdasági világ válság.

          Sokáig nem láttunk komolyabb jeleket, hogy válság lenne. Az emberek élték tovább ugyanúgy meg szokott napirendjüket, mint eddig.Az elején még csak annyit hallotunk a hírekben, hogy drágul a benzin és még hasonló árucikekk. Később bankok sora zárt be egymás után, családfők vesztették el állásukat, nőtt a munkanélküliek száma, ezzel együtt az adósságok is.  Az állam megszorításokat hozott, az árucikkek ára csak nőtt tovább, a  törlesztő részlegek is egyre nagyobbak lettek, de az emberek fizetése nem változott. Egyre gyakrabban lehetett azt hallani, hogy: „összébb kell húzni a nadrágszíjat”.  Az emberek próbálnak spórolni és mindent kifizetni, de egy idő után nem lehet összébb húzni azt a bizonyos nadrágszíjat. Ekkor ismertük meg a kilakoltatás, illetve a gáz, víz, vagy áram elzárás fogalmát. Családok kerültek utcára, vagy maradtak víz, áram és fűtés nélkül. Hiába kapják az államtól a minimális segélyt, ha mindent amilyük van az adósságuk törlesztése elvisz. Az ország próbál kilábalni a gazdasági válságból, de ez sajnos nem olyan egyszerű. Nem kell politikusnak lennünk, hogy lássuk, hogy néha a pénz nem oda megy ahol szükség lenne rá. Hallotunk már olyan híreket, hogy politikusok havonta keresnek több tíz millió forintot, olykor több 100 millió forint az évi keresetük. Ilyenkor gyakran megkérdezzük magunktól, hogy „hogy kerül oda, az a sok pénz”. A választ sose tudjuk meg és gyerekfejjel nem nagyon tudjuk magunknak ezt megmagyarázni. Csak azt látjuk, ami van, az rossz, és ezen változtatni kell. A polgárok egyre kevésbé bírják a megszorításokat, így ők próbálnak felszólalni, amit nem mindig hallgatnak meg szivesen. A 3 év alatt sok tüntetéssel találkoztunk, ez okból kifolyólag. Ilyen például a taxisok tüntetése, a benzin árak miatt. Vagy sokszor csak az utcára vonulnak az emberek és próbálják a világ tudatára adni, hogy már nem bírják tovább a megszorításokat. Kisebb felforgások hetente láthatóak, mind más és más miatt szólalnak fel, de mindegyiknek ugyan az az oka, a gazdasági világ válság. A feszültség a családokban jól érzékelhető. Egyre gyakrabban lehet látni emberek elkeseredségét. „És mit tehetünk mi, gyerekek?” egyre sűrűbben kérdezzük magunktól. A válasz többnyire a semmit. Legalábbis semmi olyat ami komolyan segítene ezen a problémán. Csak könnyíthetünk rajta. Nem nyagatjuk folyton a szülőket egy egy új holmiért és nem hisztizünk ha valami nem sikerül. Mi csak figyelhetünk és tanulhatunk abból, ami most történik. Várjuk, hogy egyszer vége legyen.

          Szerencsére a családunkat elkelrülték a nagyobb tragédiák, de itthon is lehet érezni a változást, és hallani édesanymtól a spórolás fogalmát. Sokszor kérdezem meg már csak rutinból, hogy „miért?”, de választ már nem kapok. Helyette csak egy mosolyt, és megnyugvást, hogy nálunk még minden rendben.

» Suhajda Máté

          2008-ban hallottuk először ezt a fogalmat. Akkor még nem tudtuk mit is jelent pontosan, még nem éreztük, milyen nehézségekkel jár ez. Csak az idősebbek kapták fel fejüket e kifejezés hallatára. Tán még a szüleink is csak sejtették mit is takar az a kifejezés, hogy gazdasági világ válság.

          Sokáig nem láttunk komolyabb jeleket, hogy válság lenne. Az emberek élték tovább ugyanúgy meg szokott napirendjüket, mint eddig.Az elején még csak annyit hallotunk a hírekben, hogy drágul a benzin és még hasonló árucikekk. Később bankok sora zárt be egymás után, családfők vesztették el állásukat, nőtt a munkanélküliek száma, ezzel együtt az adósságok is.  Az állam megszorításokat hozott, az árucikkek ára csak nőtt tovább, a  törlesztő részlegek is egyre nagyobbak lettek, de az emberek fizetése nem változott. Egyre gyakrabban lehetett azt hallani, hogy: „összébb kell húzni a nadrágszíjat”.  Az emberek próbálnak spórolni és mindent kifizetni, de egy idő után nem lehet összébb húzni azt a bizonyos nadrágszíjat. Ekkor ismertük meg a kilakoltatás, illetve a gáz, víz, vagy áram elzárás fogalmát. Családok kerültek utcára, vagy maradtak víz, áram és fűtés nélkül. Hiába kapják az államtól a minimális segélyt, ha mindent amilyük van az adósságuk törlesztése elvisz. Az ország próbál kilábalni a gazdasági válságból, de ez sajnos nem olyan egyszerű. Nem kell politikusnak lennünk, hogy lássuk, hogy néha a pénz nem oda megy ahol szükség lenne rá. Hallotunk már olyan híreket, hogy politikusok havonta keresnek több tíz millió forintot, olykor több 100 millió forint az évi keresetük. Ilyenkor gyakran megkérdezzük magunktól, hogy „hogy kerül oda, az a sok pénz”. A választ sose tudjuk meg és gyerekfejjel nem nagyon tudjuk magunknak ezt megmagyarázni. Csak azt látjuk, ami van, az rossz, és ezen változtatni kell. A polgárok egyre kevésbé bírják a megszorításokat, így ők próbálnak felszólalni, amit nem mindig hallgatnak meg szivesen. A 3 év alatt sok tüntetéssel találkoztunk, ez okból kifolyólag. Ilyen például a taxisok tüntetése, a benzin árak miatt. Vagy sokszor csak az utcára vonulnak az emberek és próbálják a világ tudatára adni, hogy már nem bírják tovább a megszorításokat. Kisebb felforgások hetente láthatóak, mind más és más miatt szólalnak fel, de mindegyiknek ugyan az az oka, a gazdasági világ válság. A feszültség a családokban jól érzékelhető. Egyre gyakrabban lehet látni emberek elkeseredségét. „És mit tehetünk mi, gyerekek?” egyre sűrűbben kérdezzük magunktól. A válasz többnyire a semmit. Legalábbis semmi olyat ami komolyan segítene ezen a problémán. Csak könnyíthetünk rajta. Nem nyagatjuk folyton a szülőket egy egy új holmiért és nem hisztizünk ha valami nem sikerül. Mi csak figyelhetünk és tanulhatunk abból, ami most történik. Várjuk, hogy egyszer vége legyen.

          Szerencsére a családunkat elkelrülték a nagyobb tragédiák, de itthon is lehet érezni a változást, és hallani édesanymtól a spórolás fogalmát. Sokszor kérdezem meg már csak rutinból, hogy „miért?”, de választ már nem kapok. Helyette csak egy mosolyt, és megnyugvást, hogy nálunk még minden rendben.

» Arleitner Flóra

          2008-ban hallottuk először ezt a fogalmat. Akkor még nem tudtuk mit is jelent pontosan, még nem éreztük, milyen nehézségekkel jár ez. Csak az idősebbek kapták fel fejüket e kifejezés hallatára. Tán még a szüleink is csak sejtették mit is takar az a kifejezés, hogy gazdasági világ válság.

          Sokáig nem láttunk komolyabb jeleket, hogy válság lenne. Az emberek élték tovább ugyanúgy meg szokott napirendjüket, mint eddig.Az elején még csak annyit hallotunk a hírekben, hogy drágul a benzin és még hasonló árucikekk. Később bankok sora zárt be egymás után, családfők vesztették el állásukat, nőtt a munkanélküliek száma, ezzel együtt az adósságok is.  Az állam megszorításokat hozott, az árucikkek ára csak nőtt tovább, a  törlesztő részlegek is egyre nagyobbak lettek, de az emberek fizetése nem változott. Egyre gyakrabban lehetett azt hallani, hogy: „összébb kell húzni a nadrágszíjat”.  Az emberek próbálnak spórolni és mindent kifizetni, de egy idő után nem lehet összébb húzni azt a bizonyos nadrágszíjat. Ekkor ismertük meg a kilakoltatás, illetve a gáz, víz, vagy áram elzárás fogalmát. Családok kerültek utcára, vagy maradtak víz, áram és fűtés nélkül. Hiába kapják az államtól a minimális segélyt, ha mindent amilyük van az adósságuk törlesztése elvisz. Az ország próbál kilábalni a gazdasági válságból, de ez sajnos nem olyan egyszerű. Nem kell politikusnak lennünk, hogy lássuk, hogy néha a pénz nem oda megy ahol szükség lenne rá. Hallotunk már olyan híreket, hogy politikusok havonta keresnek több tíz millió forintot, olykor több 100 millió forint az évi keresetük. Ilyenkor gyakran megkérdezzük magunktól, hogy „hogy kerül oda, az a sok pénz”. A választ sose tudjuk meg és gyerekfejjel nem nagyon tudjuk magunknak ezt megmagyarázni. Csak azt látjuk, ami van, az rossz, és ezen változtatni kell. A polgárok egyre kevésbé bírják a megszorításokat, így ők próbálnak felszólalni, amit nem mindig hallgatnak meg szivesen. A 3 év alatt sok tüntetéssel találkoztunk, ez okból kifolyólag. Ilyen például a taxisok tüntetése, a benzin árak miatt. Vagy sokszor csak az utcára vonulnak az emberek és próbálják a világ tudatára adni, hogy már nem bírják tovább a megszorításokat. Kisebb felforgások hetente láthatóak, mind más és más miatt szólalnak fel, de mindegyiknek ugyan az az oka, a gazdasági világ válság. A feszültség a családokban jól érzékelhető. Egyre gyakrabban lehet látni emberek elkeseredségét. „És mit tehetünk mi, gyerekek?” egyre sűrűbben kérdezzük magunktól. A válasz többnyire a semmit. Legalábbis semmi olyat ami komolyan segítene ezen a problémán. Csak könnyíthetünk rajta. Nem nyagatjuk folyton a szülőket egy egy új holmiért és nem hisztizünk ha valami nem sikerül. Mi csak figyelhetünk és tanulhatunk abból, ami most történik. Várjuk, hogy egyszer vége legyen.

          Szerencsére a családunkat elkelrülték a nagyobb tragédiák, de itthon is lehet érezni a változást, és hallani édesanymtól a spórolás fogalmát. Sokszor kérdezem meg már csak rutinból, hogy „miért?”, de választ már nem kapok. Helyette csak egy mosolyt, és megnyugvást, hogy nálunk még minden rendben.

» Lukács Kristóf

Állítások szerint Magyarország a gazdasági világválság legnagyobb vesztese, minket ez a válság minden szempontból rosszul érintett. Természetesen ez egy kutatás, amiben a becsődölt Görögországgal nem foglalkoztak.

A pénzügyi válság: A forint árfolyamának mozgását nagy mértékben meghatározzák a nagy külföldi befektetési társaságok.  A külföldi befektetők szívesen vettek forintot vagy magyar államkötvényt, mert arra 8-10 % körüli kamatot kaptak, míg például az amerikai állampapírokra csak 2-3 %-ot. Viszont amikor nap mint nap hallhatunk befektetési házak csődjéről, akkor a legfontosabb a biztonság. Ennek következtében a külföldi befektetők a legbiztosabb befektetési formák felé menekülnek, vagyis fejlett országok állampapírjait veszik meg, és nem fektetnek magyar forintbetétbe sem magyar állampapírba, sőt megpróbálják minnél hamarabb eladni őket. Viszont, ha sokan akarják a forinteszközöket eladni, akkor a kínálat növekedésével a forint értéke csökkenni fog.

Magyarország fellendülése jelentősen függ az exporttól. A vállalkozások több állami export támogatást igényelnek. A pénzügy válság erősen érezhető, hogy a munkanélküliség erőteljesen növekedett az elmúlt időszakban. A csúcspont 2010. első felében volt, amikor a munkanélküliségi ráta 11 % fölötti volt, azóta ez az érték csökkent.

A  mostani kormány próbál javítani Magyarország helyzetén. ( Pl.: egyre magasabb adó). A helyzet úgy néz ki, hogy az állam nem lesz képes kifizetni az államadósság kamatait és részleteit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s