A szenvedéstörténet szereplői

Nemrégiben egy diák felmondta nekem a leckéjét, amit másnapra megtanult a népmese szereplőiről. Van főhős, útnak indító, keresett személy, ellenség, segítő, adományozó és álhős. Ha a népmesét nem pusztán a gyerekszórakoztatás eszközének tekintjük, hanem olyan elbeszélésnek, ami az élet legfontosabb dolgairól szól, akár felnőtteknek is, akkor Jézus szenvedéstörténetét a népmese eszköztára szerint elemezni nem szentségtörés. Élőszóban továbbadott igaz történetről van szó, melyben azonosítjuk azokat a szereplőket, melyek nemcsak népmeséink, hanem valódi életünk legfontosabb alakítói. A főhős nyilván Jézus, rá vár a legnagyobb próba. Aki útnak indítja: Júdás. Jézus többször figyelmezteti, próbálja eltántorítani szándékától, de nem akadályozza meg az árulást. Így löki Júdás a Mestert a főpap katonáinak keze közé. A főszereplők közül az egyetlen, aki igazán Jézus halálát akarja: Kaifás, a főpap. Ő tehát az ellenség. A vele való küzdelemben ugyan Jézus végül is alulmarad, de ezt a győzelmet a főpap nem érhette volna el Jézus segítsége nélkül. A tanúkihallgatás eredménytelenül zárul, a vádlott sem válaszol a vádakra. Igazi kilétét azonban nem rejtegeti: „Te vagy-e a Messiás, az áldott Isten fia?” – „Én vagyok!” Jézus maga adja a főpap kezébe a győzelmet.

Ki a keresett személy Jézus számára? Ki az, akit meg akar találni, akit be akar mutatni a világnak, akivel eggyé akar válni? A mennyei Atya: Jézus az ő szándéka szerint viselkedik minden emberrel kapcsolatban. A mesében a segítő az a szereplő, aki szinte természetfölötti erővel áll a főhős mellett. Jézus számára nemigen lehet más, mint Mária. Az álhős Pilátus lehet. Néha szinte drukkolunk neki, hogy jó döntést hozzon, és megértjük, hogy a saját túléléséért küzd, miközben tudomásul vesszük, hogy Jézus sorsa már úgyis megpecsételődött. Az adományozó nem feltétlenül barát. Mégis ad valamit a főhősnek, mely végső győzelme szempontjából nem mellékes. Ebbe a szerepbe leginkább Arimateai Józsefet helyettesíthetjük be, aki megadja Jézusnak a tisztességes temetést. A rómaiak a Hinnom völgybe dobták volna a kivégzettek holttesteit. József új sírboltja a feltámadás tanúja lesz.

A főhősnek három próbát kell kiállnia: az okosság, a bátorság és a jóság próbáját. Jézus tudtára adta Júdásnak, hogy ismeri a szándékait, a főpap előtt kivárta, míg a hamis tanúk ellentmondásba keverednek, és Pilátus kis híján szabadon bocsátotta. Okosan felelt tehát. Bátor is volt; nem legyőzni, hanem meggyőzni akarta ellenségeit, vállalva ennek kockázatát. Mindeközben mindenki iránt a lehető legnagyobb türelmet, tiszteletet és szeretetet tanúsította, mert tudta, hogy mit tenne helyében a mennyei Atya. Így váltotta valóra Isten akaratát: mindhalálig szerette a legádázabb, leggonoszabb ellenségeit a legsúlyosabb szenvedések közepette is. Nem szentimentális, hanem önfeláldozó szeretettel. Így vált egészen az Atya képévé.

A Ferences Gimnázium tanári kara nevében áldást és békességet kívánok a föltámadás ünnepére!

P. Lukovits Milán OFM

Reklámok

Egy hozzászólás

  1. Köszönjük szépen a nemes és értékes gondolatokat! Andor Imre

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s