Gaudete – Örvendjetek!

Kedves Barátaim!

Adventi szentírási szakaszunk az evangéliumból, Szent Máté könyvéből, 11, 16-19:

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: – Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.”

Furcsán hangzik Jézus szájából ez a kijelentés, aki korábban arról szólt, hogy „Legyünk olyanok, mint a gyermekek, mert övék a mennyek országa” Mt 18,3. Most a nép hitetlenségének érzékeltetésére ismét gyerekeket állít elénk, ezúttal engedetleneket, akik elrontják egymás játékát. Az elkeseredettség szavai ezek, olyan gondolatok, amik abból a fájdalomból származhattak, amit Jézus átérzett annak kapcsán, hogy szeretett népe nem ismerte fel benne a megváltót. Hiába a csodákkal igazolt tanítás, hiába a kitartó nevelés, hallgatói nagyrészt vakok és süketek maradtak.

Papként, pedagógusként magam is átélem mostanság ezt a fájdalmat. Nehéz elfogadni, hogy a munkának nincs meg a kellő mennyiségű gyümölcse, a lelki vakság és süketség szinte kóros kezd lenni világunkban. Az ellenállásnak ideológiát is adnak, ahogy Jézus erre is felhívja figyelmünket, így folytatja mondandóját:

„Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: ’ Ördöge van ’. Eljött az Emberfia, eszik-iszik, és azt mondják rá: ’ Lám a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! ’ ”

Indokot mindig lehet találni az ellenállásra. A szabad akarat azonban nagy ajándék Istentől, a döntés joga mindenkor az emberé! Az előhírnök Keresztelő János és a Megváltó ezért az emberiségnek adott ajándékért életét is odaadta.

Ne keseredjünk tehát a világ érzéketlenségén, hanem vigadjunk a kiválasztottságunkon. Örvendezzünk, hogy igent mertünk mondani a meghívásra!

Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus a Messiás, mi elfogadjuk, hogy Ő a Megváltó. Advent az Úrjövet ideje, ahogy a latin kifejezés is sugallja! Nem mi vagyunk a főszereplők, hanem Jézus Krisztus, aki folyamatosan közeledik felénk, találkozni szeretne velünk, életünk részévé kíván lenni, nem csak születése napján, Karácsony éjszakáján, hanem a második eljövetelekor is életünk végén. Ahhoz, hogy a találkozás örömteli legyen, helyesen kell várakoznunk.

Várakozásunk módja legyen idén (is) az öröm. Ellentmondva Nietzsche híres kritikájának, miszerint a keresztényeken nem látszódik a megváltás öröme, sugározzuk a boldogságot, hogy igen is van értelem mindennek, ami életünkben velünk történik. Reménykedjünk, hogy az arcunkra kiült örvendezés meglágyítja az emberek szívét, és kinyílik egykoron végre a szemük is!

„Mert az Isten bölcsességét művei igazolták!”

Mosolygós adventi készületet, és ennek nyomán Áldott Karácsonyt kívánok!

Szeretettel: P. Andor György Károly OFM

Reklámok

Egy hozzászólás

  1. Köszönjük Károly atya! Zseniális az írásod mint mindig! Isten áldjon érte! Sajnálom, hogy diákjaid nem fedezik fel milyen csodálatos ember tanítja őket…talán majd egyszer mégis! Szeretettel, Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s