A remény kapcsol Istenhez a hittel és a szeretettel…

„Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” (Mk 2, 9-10)

Jézus hatalmának már az említése is figyelemfelkeltő. Ő a hatalom üldözöttje volt újszülött korától haláláig. Sosem volt a hatalom szövetségese, és elutasította a hatalom megszerzését. Mégis, szinte felfoghatatlan a hatalma! 2000 év óta emberek milliárdjai szabták életüket Jézus példájához, családok százmilliói nevelik gyermekeiket Jézus követőjévé akkor is, ha ez az érvényesülésüket nem feltétlenül segíti elő! Emberek milliói vállalják mai is az üldözést és akár a halált is Jézusért. Az emberiség történetében nem fordul elő máshol ilyen mérhetetlen hatalom! És ezt a hatalmat az emberek önként adják Jézusnak; hatalmát nem fegyveres erők, gazdasági potenciál tartja fenn, de nem is csodatevő erő. Hát akkor micsoda? Lenyűgözhet bennünket Jézus páratlan személyisége, de a történelemben voltak nagy hatású vezetők, elveikhez hűséges hősök, vagy sokat szenvedett mártírok. Ez még nem elegendő ahhoz, hogy valaki ilyen mérhetetlen hatalomra tegyen szert. Az ember azért adja Jézusnak a főhelyet az életében, mert ő az egyetlen, aki leghőbb vágyainkra és reményünkre választ ad.

Mire vágyik az ágyhoz kötött ember? Hogy egészséges legyen, hogy járhasson, hogy ne legyen a családja terhére. Mi lehet a reménye? Hogy a közvélekedés ellenére mégsem Isten büntetését viseli, hogy ennek az egésznek van valami értelme, hogy bár terhére van a családjának, mégis Isten így is meg tudja ajándékozni őket. Jézus a béna embernek a reményére válaszol: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid!” Ezt kiegészítendő, a vágyait is teljesíti. Az a négy barát, aki Jézus elé vitte, talán nem is a csodában bízott, hanem biztosak voltak benne, hogy Jézus reményt tud adni beteg barátjuknak.

karAz ember reménye sokszor csak abban áll, hogy vágyai megvalósulnak, és Istentől várja ezt. Sokszor csalódik, mert vágyai hol teljesülnek, hol nem; és Isten nem ígérte, hogy a földi életben beteljesíti vágyainkat. Még ha teljesülnek is vágyaink, nem biztos, hogy közelebb visznek Istenhez. Sokszor vagyunk hálátlanok, illetve hajszolunk olyan vágyakat is, melyek kiégetté tesznek. A remény kapcsol Istenhez a hittel és a szeretettel együtt.

A kereszténység arra tanít, hogy a sokszor földhözragadt, kicsinyes vágyainkban is ismerjük fel, hogy egyetlen nagy vágy él a szívünkben: az élet, a boldogság, az Isten utáni vágy. Az ember legfőbb reménye, hogy az élet, a boldogság teljessége lehetséges a számára, minden beteljesületlen vágya ellenére. Isten karácsonykor az embernek erre a legmélyebb vágyára és legfőbb reményére válaszol.

A Ferences Gimnázium tanári kara nevében kiengesztelődést, áldást és békességet kívánok Urunk Születésének ünnepére!

P. Lukovits Milán igazgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s