Vilniusban jártunk

2013. november 30-december 7. között Litvánia fővárosában vettünk részt a nemzetközi MEP-en Magyarországot képviselve.

Hogy mi is az a MEP? A kérdés jogosan merülhet fel a cikk olvasóiban, ezért röviden elmesélem, mit takar a rövidítés. A MEP a Modell Európa Parlament nevéből készült mozaik szó, a lényege: gimnazista diákok részvételével az EU működésének, az európai döntéshozatalnak a modellezése. Azok közül, akik idáig eljutnak a cikk olvasásában, sokan ezután fel akarják majd adni, mert biztosan „politikai komolykodásnak” tartják az egészet, őket megnyugtatandó: a MEP ennél összetettebb, nemcsak a politikáról szól. Arról szól, hogy tanulj meg beszélni, kiállni a magad igazáért, tanulj meg elmélyedni egy komolyabb témában és arról érvelni. Az sem mellékes, hogy ezáltal erősítheted az önbizalmadat, ha pedig sok van, akkor kamatoztatni tudod azt. Ha pedig mindezekkel jól boldogulsz a nemzeti ülésen, és még angolul is jól tudsz, akkor juthatsz ki a nemzetközi ülésre.

Idén ősszel Köpe András és én (Pál Kata) jutottunk ki a nemzetközi ülésre az iskolából, és utaztunk Vilniusba négy másik magyar diákkal és egy tanárral együtt. A feladatunk itt is hasonló volt, mint a nemzeti ülésen, itt is bizottságokban kellett dolgoznunk, határozati javaslatot kellett írnunk, melyeket a plenáris ülésen megvitattunk, a különbség csak annyi volt, hogy mindez angolul folyt. Elsőre nagyon nehéznek tűnt olyan témákról angolul vitázni, melyekről még magyarul is nehéz, de pár nap után egész jól belerázódtunk, és egyre bátrabban szóltunk hozzá a vitákhoz. Közben barátságokat kötöttünk mind a bizottságunk tagjaival, mind a fogadó családnál lakó másik MEP-es diákkal, és a saját delegációnk tagjai közti kapcsolat is megerősödött, (olyan jó volt egy idő után magyarul beszélni). A munka részén kívül a litván szervezők rengeteg egyéb programmal színesítették a hetünket, mely során egymást és a litván történelmet, kultúrát is jobban megismerhettük egymást. Volt kultúrestünk, ahol litván néptáncot láttunk és az EU országainak kultúrájához kapcsolódó kvízt töltöttünk ki csapatokban, voltunk szovjet emlékeket felvonultató parkban is, hogy betekintést nyerhessünk a számunkra „teljesen idegen” kommunizmusba, a szabad délutánunkon pedig felfedezhettük a várost. Meghívást kaptunk egy vacsorára a litvániai magyar nagykövettől is, aki sok érdekességet mesélt Litvániáról és a nagykövet feladatáról. A nagykövet úr még azt is megkérdezte, hogyan lehet az, hogy a Ferences Gimnáziumból két diák is kijutott a MEP-re, biztosan jó iskola…

Összességében nagyon fárasztó hét volt: a folyamatos angol kommunikáció, a rengeteg program és a hideg kellőképpen elfárasztott mindenkit. Ennek ellenére szívből állíthatom, hogy nagyon megérte elmenni, hisz számtalan felejthetetlen élménnyel gazdagodtam. Ezalatt a hét alatt nagyon sok más országból való embert ismertem meg, szerintem a nyelvtudásom is fejlődött, eljutottam egy olyan országba, ahová amúgy lehet, hogy el sem mennék. Egy szóval: megéri MEP-re járni, és küzdeni a kijutásért.

Pál Kata

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s