Halottak napja, Mindenszentek ünnepe

Gondolatok eseményeinkről. Károly Atya szerkesztésében (Megtalálható a katolikus lexikonban is)

Mindenszentek ünnepe, Mindszent (lat. festum Omnium Sanctorum), nov. 1.: 1. ekkleziológiailag a megdicsőült Egyház ünnepe. Nem tévesztendő össze a szenvedő Egyház ünnepével, mely XI. 2: a →halottak napja. – Az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak a →szentek egyességében, egymásért könyörögnek, helytállanak. Ennek alapján beszélünk küzdő Egyh-ról (Ecclesia militans), mely a földön élő lelkek közössége, szenvedő Egyházról (Ecclesia patiens), mely a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkeké, és diadalmas Egyházról (Ecclesia triumphans), mely a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága. ~n mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt (vö. Jel 7,9-10) a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Mária a →Mindenszentek Királynéja.

 

A keleti egyházban 380 k. a Pünkösd utáni első vasárnapon az összes vértanúról egy napon, együtt is megemlékeztek: Szíriában V. 13-án, Antiochiában a Pünkösd utáni első vasárnap, az örményeknél a Szt Kereszt fölmagasztalása utáni 10. vas. utáni szombaton, a koptoknál X. 23-án. – Nyugaton Mindenszentek egy templomszenteléssel kezdődött: Szt IV. Bonifác p. (ur. 608-615) 609. V. 13: a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte Rómában a Pantheont. Ennek évfordulóit kezdték Mindenszentekként ünnepelni. III. Gergely p. idején (ur. 731-741) az ünnep átkerült máj. 31-re, és „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett. IV. Gergely p. (ur. 827-44) nov. 1-re helyezte át. Jámbor Lajos cs. 835: az egész birod-ban elrendelte ~t. Terjedésében nagy szerepe volt →Cluny bencéseinek. – Mindenszenteknek estéje már a halottak estéje (halottak napjának vigíliája). A halottak napjával kapcsolatos búcsúk Mindenszentek napjának delétől nyerhetők.

Ikgr. A Jel 7. f. alapján ábrázolják a szentek közösségét →Bárány imádása képeken. A 15-16. sz. táblaképein a Bárány helyére néha a kegyelem trónusa vagy az élet fája került. Korai ábrázolás a Mindenszentek bevonulása a mennyországba (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 6. sz.). A teljes képtípus a 10-11. sz: a lit. kv-ek ~re szóló illusztrációiként jelent meg: a trónon ülő Krisztus a kép középpontja, ez lett a román kori épületfestészetben a Mindenszentek kötelező típusa.

mindenszentek10

 

Mo-on számos patrocíniuma a kk-ba nyúlik vissza: pécsváradi apátság Mindenszentek-tp-a (1158), Oszrómindszent (1183), Németújvár (kk.), Szkalka (kk.), Pécsi,Nagyszombat, klarissza-tp. (1255), Bajcs pálos-tp. (1283). A Tridentinummal újjászülető szentkultusz nyomán vált általánosabbá a Mindenszentek. Barokk mennyezetfreskóinkon (Győr, Eger) megnyílik az ég, és látjuk a mennyország népét. Barokk oltárképeink előterében nemzeti sztjeink állanak színpompás díszmagyarban: Csehimindszent (1732, Dorffmeister István). – Patrocíniumai: esztergomi egyhm.: Alsóvámos, Aszós (1735),Baka, Barslédec, Dejte, Dócs, Dömös, Dunakiliti, Felsőszemeréd (1425),Fenyőkosztolány, Galgóc (1699), Garamnémeti, Ipolyvece (1745), Kürt, Láb, Lukanénye, Magasmajtény, Majtény, Nagycsalomja (1911: Magyarok Nagyasszonya),Nógrádmarcal, Nyitrabajna, Nyitrapásztó, Széleskút, Újlak, Vámosladány, Vicsápapáti; nyitrai egyhm.: Biccse, Brodno, Brogyán, Divék, Haluzic, Illava, Kolos, Koskóc, Könyök, Kőporuba, Pográny, Puhó, Ribény, Szkacsány, Szolcsány;besztercebányai egyhm.: Farkasfalva, Felsőkemence, Nagyócsa (kk.), Pálosnagymező(15. sz.), Somszeg (13. sz.), Szelec (15. sz., 1863: Moyzes pp. szándékára: Cyrill és Metód), Szelnice (kk.), Tótpróna (14. sz.), Ulmanka; rozsnyói egyhm.: elenyészettDerencsény (13. sz.), Gosztva (14. sz.), Kerepec (1332), Krasznahorkaváralja (14. sz.),Miklósfalva (1318). Újkoriak: Bolgárom (1849), Cered (1731), Divény (1755),Jászómindszent (1766), Karancsberény (1792), Mátraszele (1726), Serényifalva (1797);szepesi egyhm.: Alsósunyava, Batizfalu, Hunfalva, Hybbe, Kacvin, Ludrófalva, Malatina, Rabcsice, Szepesmindszent, Szepesnádasd, Sztankován, Turdossin, Zazriva;egri egyhm.: Besenyő (Szirmabesenyő, 1332, később 1762: Kisasszony), Ecséd (1790),Galvács (1332), Gyöngyöstarján (1753), Jászfényszaru (1631), Mátramindszent(1750), Miskolc (1727), Ostoros (1724), Szalka (1331), Szűcsi (1822), Újfehértó (1803),Vámosgyörk (1897), Verpelét (1770), Ziliz (1332); kassai egyhm.: Aranyida (1768),Bércalja (1764), Berzevice (1660) , Bodonlak (1862), Homonna (kk.), Kissáros (1684),Megye (1810), Nagyladna (1667), Nátafalu (1443), Tarcaszentpéter (1703), Tarkő(1580), Uszpeklény (1700); veszprémi egyhm.: Bakonykoppány (1230), Gyugy (1231),Kökényesmindszent (1444, Egerszeg mellett), Malomsár (1333), Mumor (1343),Nagyvázsony (1425), Nyirád (1247), Óhíd (1753, ma: Szt Imre), Orosztony (1225, Kiskomárom közelében), Póla (1355, Becsehely mellett), Ukk (1283), Taliándörögd(1757, ma: Mária neve), Zalacsány (1755, ma: Szeplőtelen Fogantatás). Újabb patrocíniumok: Felsőmocsolád, Mindszentkálla, Petőhenye; győri egyhm.: Cinfalva, Fertőszéplak (1737), Fraknó, Körtvélyes, Ligvánd, Markotabödöge, Mecsér (1900 óta: Magyarok Nagyasszonya), Siglós; szombathelyi egyhm.: Csehimindszent, Kőszegszerdahely, Vasvörösvár, Pinkamindszent, Rábakethely, Vásárosmiske, Vasasszonyfa; székesfehérvári egyhm.: Baracska (1212), Pilisvörösvár (1933 óta: Nagyboldogasszony); pécsi egyhm.: Fazekasboda (1735), Felsőmindszent (kk.), Kéty(temetői kpna), Köblény (1799), Liptód (1788), Nagypall (1885), Oszrómindszent(1183), Pécs (kk.), Pécsvárad (temetői kpna, azelőtt: Adalbert), Szakály (kk.); kalocsai egyhm.: Csonoplya (1819), Dávod (1779, ma: Magyarok Nagyasszonya), Kucora (1859),Péterréve (1803), Sükösd (1821, ma: Krisztus Király); váci egyhm.: Acsa, Cibakháza(1723), Diósjenő (1788), Ecseg (1716), Erdőtarcsa (1746, régi helyén), Heréd (1747),Kéregyháza (1422, elenyészett), Kisnémedi, Mindszent (1702), Szátok (15. sz.); csanádi egyhm.: Győr (1343), Mehádia (elenyészett), Menyháza (1761), Világos (1753, későbbi tit.: Nep. Szt János); nagyváradi egyhm.: Érmindszent (18. sz.). Elenyészett:Berekböszörmény (1430), Bolcs (13. sz.), Görbed (1340), Kiszomlin (1478); erdélyi egyhm.: Csíkmindszent, Csíktaploca, Hatolyka, Kajántó, Mindszent (1303, elenyészett),Nagyernye, Nagykászon, Szárhegy, Szászfenes. – Mindszent nevezetű, összetételű, föltétlenül kk. eredetű helyneveink továbbá, amelyeknek sokszor már más a védősztjük:Mindszent (Alsófehér, Csongrád, Fejér, Győr, Komárom, Pest, Szepes), Csehimindszent, Csíkmindszent, Csonkamindszent (Baranya), Érmindszent, Felsőmindszent, Garammindszent, Jászómindszent, Koksómindszent, Mátramindszent, Pinkamindszent, Újmindszent, Zalamindszent. Elenyészett: Bátamindszent (1332), Kápolnamindszent(1289), Okrimindszent (1183).

A m. népi kalendáriumban a cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja, Szt Márton napjának, sőt az egész télnek rámutatónapja. A halottak napjának előestéje, ezért sokan kimennek a temetőbe v. otthon gyújtanak gyertyát a halottakért. Általános dologtiltó nap; tilos a földmunka, a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszernek, pl. a káposztának télire való eltétele, néhol nemcsak e napon, de az egész „halottak hetében”. – A csíkszentdomokosiak Báthori András bíb. halálának évf-án, ~n engesztelő körmenetet tartanak, arra a helyre, ahol Ördög Balázs és Nagy Kristály András 1599. XI. 3: megölte a bíboros-fejedelmet. A búcsújárás indítéka az volt, hogy VIII. Kelemen p. (ur. 1592-1605) a történtek miatt a községet egyházi fenyíték alá helyezte és penitenciaként száz napig tartó böjtöt rendelt el. A böjtölés a Mindenszentek-napi önként vállalt engesztelő körmenetben folytatódott. Az engesztelő áhítatot “Báthori-síralmával” fejezik be. – Csíkdelnén ~n egy kemence apró kenyeret sütnek; még melegen átalvetőbe teszik és a templom előtt imádkozó szegényeknek kiosztják. Azok könyörögnek az adományozók halottjaiért. Azt tartják, hogy a halottak ilyenkor a hozzátartozók kapuinál állnak, és ha nem adnak a szegényeknek, sírva mennek el onnan. Kászonújfaluban a szegények számára sütött cipót “Isten-lepényének”, máshelyt “halottak lepényének” nevezik. Ajnádon a sírokat feldíszítik, egyesek még ágakat is tűznek a sír fölé. Csíkszentdomokoson a hozzátartozók sírjánál külön ájtatosságot: liberát végeztetnek. Mielőtt elhagynák a temetőt, az elfelejtett lelkekért is imádkoznak. A temetőkert kijáratánál egy kerek, szegekkel kirakott asztalka áll. Ide tűzik az elfelejtett lelkeknek szánt gyertyákat.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s